Szívből jön!

Erre az oldalra pedig verseket fogok rakni, amihez persze idő kell, mert egy jó vershez ihlet is szükséges... Amúgy minden költemény fölé oda fogom írni, hogy "vers" vagy "dal", ugyanis lesz olyan, amihez talán zenét is szerzek. Bár én nem tudok énekelni, de sokan vannak, akik viszont igen, és attól, hogy hangom nincsen sok, mások még fel tudják énekelni...

-Dal-

Ki kell tartanod

Lassan minden véget ér,
Csak úgy, mint egyszer a tél,
S úgy látszik, végre itt a nyár,
De akkor rádöbbensz, hogy rád mi vár.

Egyszer úgyis elérkezel arra a pontra,
Mikor azt mondod: "ez túl sokáig én voltam".
De Te nem fekhetsz ott holtan,
Ki kell tartanod, azt mondtam!

refr.: Ki kell tartanod,
Nem szabad feladnod,
Mert ez az életed, a célod, és a feladatod:
Nem szabad feladnod... Ki kell tartanod!

Állj meg most egy pillanatra,
Nézz vissza,
És mondd a szemebe:
Hát nem jutottál sokra?!

Vagy azt hiszed, ez túl kevés?
Ha ez az igazság,
Azt hiszem jól gondolod,
Mert a lényeg teljesen más!

refrén 2x

Ha azt mondod nem,
Én rávágom, hogy de!
Mert minden egyes lépéseden,
Amit magad után hagysz,
Látszik, hogy sokaknak adsz!
Így most azt mondom,
Eleget álltál, menj tovább,
És gondolj arra, hogy:

refr3x.: Ki kell tartanod,
Nem szabad feladnod,
Mert ez az életed, a célod, és a feladatod:
Nem szabad feladnod... Ki kell tartanod!

Nem szabad feladnod, ki kell tartanod...
Menj tovább!


-Vers-

Csönd van

Csönd van, és nem hallasz semmit,
Csönd van, és nem látsz senkit.
Csönd van, de egy madár megszólal feletted,
Csönd van, de Te felnézel, s bánatod el is feledted.

Csönd van, s madár tova röppen,
Csönd van, s Te ülsz ott tovább a csöndben.
Csönd van, most egy bogár röppen melléd,
Csönd van, de Te nem foglalkozol vele; más köti le az elméd.

Csönd van, s a csöndben kisüt a Nap,
Csönd van, s Te úgy érzed, mintha soha többé nem lenne tegnap.
Csönd van, lenézel, s látsz egy apró virágot a földben,
Csönd van, Te pedig tovább ülsz békében, csöndben.


- Dal -

Én csak leválok...

Hol is kezdjem el,
Amit befejeznem sem most kell.
Annyi mindent mondhatnék,
Hisz gond, félreértés van elég.

Szégyelltem mindent,
Szégyelltem tényleg,
De ezt még magamnak is
Bevallani féltem.

refr: Még ha nem is akarják,
Még ha nem is engedik,
A mécses egyszer eltörik,
Akkor is, ha szégyellik,
De én nem értem őket:
Mire vigyáz akkor az élet?
Vihar jön, s a szélben kiáltok:
Én éppen csak leválok...

Sokszor megbántam
Ha rosszat mondtam,
S kívántam, hogy
Megkapjam a bocsánatot.

Ha akartam valamit,
Azt nem mindig kaptam meg.
Ilyenkor szomorú lettem,
És elhatározást tettem.

refr 2x

Miért nem hagynak beszélni?
Miért nem kitörni?
Pedig az nem rossz,
Ígérem, óvatos leszek most,
Ha akarod hallasz,
Ha akarod nem,
Úgy csinálom majd,
Hogy megmaradjon a lelkem,
Megígérem vigyázok,
Többet nem vitázok,
Nem is hibázok.
Én hármat adok, de
Csak egyet kérek:
Engedd, hogy leváljak,
De most végleg.

Próbáltam számtalanszor elmondani,
Ezerszer felszólítani, megtalálni,
De ő bele vágott a szavamba,
Én pedig vissza zárkóztam magamba.

Hagyj végre nyugton,
Ne kiabálj folyton,
Mondd el inkább másnak,
Hogy a gondok milyen mélyre ásnak!

refr 2x