BRIDGE STORY
Az írás olyan, mintha egy életben Te lennél a sors...
Amikor veled vannak a barátok Ez egy nagyobb munkám, de már egy jó ideje nem írtam... Megint csak azt tudom mondatni, hogy közkívánatra folytatom! :) 1. Fejezet Még csak fél hatot ütött az óra, de Bridge McCartey már a repülőtéren volt, és türelmetlenül topogott. A gépének fél órán belül be kell futnia, és neki addigra egy jeggyel a kezében, a kapuban kell állnia. Most a repülőtéri székek sora mellett állt, a nagy, piros bőrönddel, amelyben holmija kapott helyet. Felnézett a falon lévő órára, amely gúnyosan könnyedén ketyegett, mintha csak vele szórakozna. A lábával szórta a ritmusokat, s magában egy dalt énekelgetett. Ezzel próbálta ütni az időt. Előző éjjel nem sokat aludt, hiszen borzalmasan izgult. Ha sikerült is elaludnia egy-két órára, akkor is színes, hatalmas prériken vágtató, gyönyörű musztángokról álmodott. És ez nemsokára álomból valósággá válik. Bridge unokabátyjához, a Phoenix-ben élő Daniel OWay-hoz, és édesapjához utazott a nyárra. Alig vártra, hogy vége legyen az iskolának, hiszen már a tavaszi szünet elején lebeszélték, hogy a lány ott tölti a szünetet. Nagyon szerette unokabátja farmját, hiszen ott rengeteg állat, és legfőképpen lovak voltak. Bridge imádta a lovakat. Odahaza, a szobájában is mindent lovas poszterek, és képek, meg szobrok borítottak. Biztosra vette, hogy a farmon eltöltött nyár élete legjobb nyara lesz. Nemsokára a hangosbemondóból egy női hang hallatszott, aki arra utasította a Phoenix-be tartó gépre váró utasokat, hogy szíveskedjenek megvenni a jegyeket. Bridge nem is várt hát tovább, gyorsan oda sietett a hozzá legközelebb álló jegyárus pulthoz, és elővette a dollárokat, amelyeket anyja úgy bízott rá, mintha azok lennének a világ legértékesebb dollárjai. A lány soha nem tartotta sokra azt, hogy mennyi pénzük van, vagy hogy mi mennyibe kerül... Az árus nő tipikus egyenruhát viselt, fekete haja, és barna szeme volt. Kedvesen mosolyogva köszöntötte a lányt. - Szervusz - Mosolyogta - Hová szeretnél jegyet? Bridge visszamosolygott, közben letette a jegy árát a pultra. - Jó napot, a Phoenix-be tartó gépre szeretnék egy jegyet. - A nő bólintott, majd elvette a pénzt. Valamit írt a számítógépén, majd leszakított egy jegyet a gépről. - Tessék. A jegyed. - Letette a pultra, majd még egyszer a lányra mosolygott, aztán tovább írta, amit elkezdett a számítógépén. Bridge elvette a jegyet, majd odébb állt, hogy a többi utas is megvásárolhassa a jegyét. Eltette a tárcáját, s tovább állt. A kapukhoz indult, ahol már több utas is állt, és a csomagjaikat tették az egymás után érkező, műanyag dobozokba. A lány is felemelte hát bőröndjét, és egy dobozba rakta. Figyelemmel kísérte csomagja útját, az átfutott egy kapun, amelynek az elején, és a végén is műanyag függöny volt. A kör közepén egy alacsony, szőke nő minden csomagot tüzetesen átvizsgált, nemhogy valami veszélyes dolog kerüljön a gépre. Bridge mindig is elítélte az olyan embereket, akik megölték a másikat, vagy ártottak neki. Egyszerűen nem értette, mi abban a jó. Nemsokára már a repülőhöz vezető folyosón rohant a gép felé, nehogy lekésse. A csomagja a többi poggyásszal együtt már a gépen volt, hiszen azoknak külön helyet biztosítottak a repülőn. Végre elért a repülőig, s átadta a jegyét a férfinak, aki mindre ütött egy lyukat egy kis szerkezettel. A lány magában azzal a kis szerkezettel hasonlította össze, amelyikkel odahaza a fiatal borjúk fülébe csiptetik az azonosító - cédulájukat. A repülőn nem voltak sokan, Bridge meg is lepődött ezen. Végre megtalálta a helyét, majd leült. Boldog volt, hiszen innenstől közel három óra, és már a farmon lesz. Danny említette neki, mikor legutóbb telefonon beszéltek, hogy az egyik kanca, Lanice, pont a nyárra várja csikóját. A lány nagyon szerette volna látni, hogy hogyan jön világra egy csikó, ezért hát különösen örült, mikor a hírt hallotta. Elővette az mp3 lejátszóját, majd a fülhallgatót, és bekapcsolta a zenét. Lehunyta a szemét, majd megpróbálta elképzelni, hogy mi vár rá a farmon. Kiskorában ugyan sokszor jár ott, de azóta rengeteg idő telt el, így nem tudta, mire számítson. Egy nagy, emeletes házra emlékezett, és az amellett lévő istállóra... Nemsokára egy női hang rázta fel, amely gyengéden nyomogatta a vállait. Bridge fáradtan kinyitotta a szemét, majd ijedten hátraugrott a székében, mikor meglátta az idős hölgyet, aki mellette ült. Bár az kedvesen mosolygott rá, egy pillanatra a lány mégis megijedt. Gyorsan kikapcsolta, majd a zsebébe csúsztatta az mp3 - at. Mikor már nagyjából észnél volt, rámosolygott a nénire, és kisöpört egy barna tincset a szeméből. - Elnézést... - Mosolyogta - Csak hát nagyon fáradt vagyok... A nő elengedte Bridge vállát, majd kedvesen rámosolygott. Mély levegőt vett, és a lányra nézett. - Semmi baj, édesem. De mindjárt megérkezünk, látod? - Mutatott a kopár, sárgás földre a nő. - Az ott már Phoenix. Bridge is kinézett az ablakon, és a látványtól széles mosoly terült az arcán. Persze, hogy tudta, hogy ez már Phoenix. - Ó, hát persze... - Vigyorogta - Hogy ne tudnám, hogy ez már az? Próbálta titkolni az örömét, de a titoktartás sajnos nem volt az erőssége, így hát halkan dalolászni kezdett. Az öreg néni csak mosolyogva, néha - néha rápillantott, aztán megrázta a fejét, és tovább olvasta az elkezdett magazint. Bridge már lassan alig bírt magával, úgy érezte, most azonnal a farmon akar lenni, a gyönyörű, vad musztángokkal, vágtatva, a széllel versenyezve. Ettől a gondolattól kellemes bizsergés futott végig az egész hátán, s úgy érezte, hogy a fellegekben jár. Szerencséjére tényleg nem jártak messze a céltól, így nemsokára már a phoenixi repülőtéren állt, maga mögött a piros bőröndjével. Az ismerős arcot kereste, de kezdte lassan azt hinni, hogy elfelejtkeztek róla a rokonok. Azonban szerencsére nem volt igaza. A különböző arcok között észre vett eggyet, aki felé integetett. Magas, feketehajú, sötét szemű fiú volt, és miután észrevette, elindult a lány felé. Nemsokára szemben állt vele, s illedelmesen levette fehér, tipikus cawboy kalapját. - Szia, szóval te vagy Bridge! - Üdvözölte a lányt - Danny már rengeteget mesélt rólad - A fiú láthatólag nagyon jól érezte magát, elvette a lány bőröndjét, s maga kezdte vinni úgy, ahogy azt kell. Bridge kissé zavart volt, hiszen unokabátja egy szóval sem említette a fiút. - Ó... - A fiú egy pilanatra megállt, majd tovább indult. - Milyen vagyok... Én Vicktor vagyok, de szólíts csak Vick-nek. - Mosolyogta maga elé, hiszem háttal állt a lánynak, aki alig tudta tartani vele a tempót. - Danny legjobb barátja vagyok. Bridge csak hevesen rázta a fejét, és próbált mindent elraktározni, amit a fiú mondott. - És mondcsak, ti itt mindíg így siettek? - Lihegte a lány, miközben kiléptek a reptér épületéből. Vick lassított, majd egy furgon felé vette az irányt. - Nem... - Mosolygott a lányra, immár hátrafordulva. - Csak Danny mondta, hogy siessünk, ha nem akarunk lemaradni az ebédről. - Bridge nem értette a dolgot, de lassan leesett neki, és halkan kuncogni kezdett. Szóval ez az a nagy sietség! Vick bedobta a hátsó ülésre a bőröndöt, majd beült a kocsiba. Bridge is beszállt, majd becsukta maga után a kissé rozsdás, kopott ajtót. A fiú beindította a motort, legalábbis megpróbálta. De miest elfordította a kulcsot, a motor pöffent egyet-kettőt, aztán elhallgatott. Vick megpróbállta mégegyszer, de akkor sem jött össze a dolog. Nagyot sóhajtott, majd az égre emelte a szemeit. - Hát ez nem lehet igaz! - A fiú rávágott a kocsi elejére, majd kinyitotta az ajtót. - Már megint elromlott... Öreg tragacs ez már, de hátha lehet rajta segíteni... Bridge összevonta a szemöldökét, és száját résnyire szűkítette. Nem szállt ki a kocsiból, csak Vick után szólt. - Ömm... Talán mostmár jó! - Próbálta elhinni amit mondott. - Szerintem inkább próbáld meg mégegyszer. Vick először nem akart a lány ötlete szerint tenni, de aztán mégis meggondolta magát, s beült a kocsiba. A kulcsot betette a lyukba, majd elfordította. Hatalmas mosoly terült el napbarnította arcát, mert a jármű beindult. - Ezaz! - Vigyorogta Bridge - re. - Igazad volt! Tényleg beindult. A lány mosolygott egy sort, és örült, hogy végre elindulhatnak. Már alig várta, hogy a farmon legyen. Az odavezető úton rengeteg marhát, és sárga, szinte narancssárga földet látott. Lovast viszont egyszersem. Ezen nagyon meglepődött, hiszen régebbről úgy emlékezett, hogy Phoenix-ben annyi a lovas, és a cowboy, mint a homokszem. Vick bekapcsolt valami helyi rádiót, s az abban szóló country zene remekül illett a látványhoz. Bridge egész úton az ablakon keresztül pásztázta a régi időkből ismerős tájat. Egyből elöntötte az izgalom, mikor megpillantotta a farm határait a láthatáron. Egy nagy ház emelkedett ki a síkságból, és mellette egy istálló állt. Nemsokára már az udvaron álltak, és Bridge kiszállt a kocsiból. Azonnal forró levegő ömlött az arcára, de elmosolyodott, és élvezettel beszívta a por, és a lovak illatát. Vick is kiszállt a kocsiból, majd becsapta maga mögött a jármű ajtaját. Az égre nézett, és hunyorgott, mert a nap kegyetlenül tűzött. Végül odasétállt a hátsó ajtóhoz, majd kivette a piros bőröndöt. Bridge mellé lépett, átnyújtotta a csomag fogóját, majd diadalmasan a házra vigyorgott. - Megérkeztünk. - Mondta. - A többiek valószínűleg hátul vannak, és már megint a versenyre gyakorolnak... Bridge döbbenten nézett a fiúra. Verseny? Ő nem is tudott versenyről! Meglepetten megrázta a fejét, majd beszélni kezdett. - Miféle verseny? Danny egy szóval sem említette, hogy verseny lesz... Mikor nézhetem meg? - Moslyodott el a végére. - Ó, hát ezt a versenyt a farm rendezi, minden félévente van egyszer. Abból áll, hogy megadott időn belül kell teljesíteni a pályát, amin mindenféle akadály, és a ló számára ilyesztő dolog van. Persze a mi lovaink képzettek, de néha akkor is előfordul, hogy esetleg megijednek... Ezen a versenyszámon a párosok azt is bizonyíthatják, hogy mennyire összeszokottak, és a ló, és lovasa is kölcsönsen bízik egymásban. - A lány összevont szemöldökkel hallgatta, ahogy Vick a versenyről áradozik. - Amúgy két hét múlva lesz, itt a farmon, és nem csak néző leszel - Vigyorgott a fiú - Danny ugyanis már egy hete felírta a neved a nevezők lapjára. Azt akarja, hogy indulj. Aféle bizonyításként... Bridge szíve nagyot dobbant, aztán úgy érzete, hogy egy pillanatra kihagyott. - Ho...Hogy én is induljak? - Hüledezett - Dehát az teljes képtelenség! Én nem a western stílushoz vagyok szokva! - Megrázta a fejét, majd nagyot sóhajtott. Vick mosolyogva nézte, ahogy a lány panaszkodik. Számított rá, hogy ez lesz a reakciója. - Rendben Bridge, ezen még rá érsz morfondírozni, most viszont vidd be a holmid, megmutatom merre van a szobád - majd a napra mutatott, de felé nem nézett, mert az vakított - ha nem akarod, hogy elolvadjon a bőröndöd. A lány nevetni kezdett, majd megfogta a csomagot, és követte Vicket a házba. Annak nagy verandája volt, rajta két kényelmesnek tűnő székkel. Bridge legszívesebben leült volna az egyikre, de nem tette, először ki akart pakolni. A házba lépve kellemes hűvös fogadta, s egyből szembetűntek a gyönyörű lovakat, és büszkén feszítő cawboyokat ábrázoló képek. Odébb egy kanapé feküdt, előtte egy dohányzóasztallal, azzal szemben pedig ott volt a TV. Bridge-nek nem is volt ideje jobban szemügyre venni a házat, mert egyből az emeletre indultak. Az emeleten több szoba is volt, legtöbbjük egymással szemben. Vick a lépcső melletti, első ajtót nyitotta ki, és beengedte a lányt. Bridge az ágyra fekette a bőröndöt, majd az ablakhoz lépett. Pont ai istálló tetejét lehetett látni, s mögötte valaki lovagolt. Elfogta az izgalom, ahogy arra gondolt, hogy ma még lovagolni is fog. Visszafordult, s Vicket látta, ahogy az ajtóban áll. - Pakolj ki, és ha készen vagy, gyere le! Én a földszinten leszek. - Bridge bólintott, majd mosolygott. A fiú sarkon fordult, majd csak a sarkanytűk csilingelését lehetett hallani, ahogy lefelé tart a lépcsőn. Bridge minnél hamarabb készen akart lenni, hogy hamar a lovakhoz mehessen. Gyorsan kipakolta a ruhákat a bőröndből, és az ággyal szemben lévő fiókos szekrénybe fektette őket. Miután pár személyes holmit az íróasztalra, és egy képet, amin édesapjával, és anyjával látható az éjjeli szekrényre tett, kilépett a szobából, becsuka az ajtót, s gyorsan lerohant a lépcsőn. Odalent Vick éppen pár papírt futott át, de miest meglátta a lányt, letette őket, és a lány felé fordult. - Már készen is vagy? - Csodálkozott. - Azt hittem, lassabb leszel... - Bridge csípőre tette a kazét, és Vickre sandított. - Rendben... Csak vicceltem, ne kepd föl a vizet. - Nevetett. Az ajtó melletti fogashoz sietett, és le emelt róla egy barna, nagy karimás, fekete szalaggal átkötött kalapot. Bridge mellé lépett, s a fejére nyomta. - Tessék. Ez a tiéd. - Bridge furcsán nézett Vickre, aki ettől ismét nevetésben tört ki. - Ne aggódj, Danny - ék vették még tegnap a városba. Igazán jól áll. - Dícsérte meg a lányt. Bridge egy tükörhöz lépett, majd jobban szemügyre vette magát. És valóban, Vicknek igaza volt. A lány fehér nadrágot, türkizkék pólót, és fekete csizmát viselt, amihez kivállóan ment a barna kalap. - Már csak egy ló kell alád, meg egy lasszó a kezedbe, és igazi cawboy leszel! - Viccelődött a fiú, miközben kifelé igyekeztek a házból. - "Cawgirl" - Helyeselt a lány, s mosolygott. Vick is nevetésre fakadt. Elhaladtak az istálló mellett, ahová Bridge vágyakozva nézett, de biztos volt benne, hogy miután összeismerkedett a többiekkel, megkapja a lovát, és már ma felnyergelheti, hogy kilovagoljanak. Mérhetetlenül boldog volt, hogy itt töltheti a nyarat, örömét csak az a tudat fedte be kissé, hogy nemsokára egy western stílusú versenyen kell indulnia. Miután elhagyták az istállót, a lány meglátta a hatalmas, fa kerítéssel körbevett pályát, ahol éppen egy hosszú, barna copfos lány ugratta át az egyik közepes megasságú akadályt. Miután leérkezett, még kiült pár vágtaugrást, majd leugrott a lóról futtában. Az állat pár másodperccel később megállt, s szépen lassan, nyugodtan odasátált gazdájához, aki a pálya közepén, az egyik X akadály mellett várt rá. A lány megpaskolta a pej lovat, majd megfogta a szárát, és a kerítéshez vezette. Vick oldalba bökte Bridge-t. - Ő Joy, az egyik legjobb, és legtehetségesebb lovasunk. - Suttogta. Bridge csak bólintott, mert még mindíg a produkció hatása alatt állt. El nem tudta képzelni, hogy hogyan képes valaki ilyen műveletet végrehajtani... Gondoltaiból egy éles füttyentés zavarta ki, amellyet Vick adott le. - Hé, Danny! - Kiáltotta - Megoztam a "csomagot"! - Bridge ugyan régen látta utoljára unokabátját, de azért annyira emlékezett rá, hogy hátulról is felismerte. A fiú megfordult, és a lányra mosolygott. - Nahát - Kiáltotta ő is - Csakhogy megérkeztetek! Azt hittem már, hogy lezuhant a gépetek! Bridge az égre nézett, és megrázta a fejét. Danny közelebb sétált hozzájuk, és a lányra kacsintott. - Rendben... Csak vicceltem, ugyanis Vick egyből felhívott, mikor meglátta a gépeteket leszállni. Bridge egyik fiúról a másikra nézett, majd egyszercsak azt vette észre, hogy Danny, és Vick is visszasétál a pályához, a többiekhez. Bridge is utánuk futott, és a kerítéshez állt. Danny valamit beszélt a többiekkel, majd Bridge - t oda vezette hozzájuk. - Srácok, ő itt az unokahúgom, Bridge McCartey. Itt fogja tölteni a nyarat. - A fiú vigyorogva körbenézett az embereken, majd egyesével bemutatta őket a lánynak. Egy alacsonyabb, szőkehajú fiúval kezdett. - Ő itt Jack. - Bridge kezet fogott a fiúval, majd a második emberre nézett. - Ő Lilly, de mi csak Liy - nek becézzük. - A két lány köszönt egymásnak, majd a barna copfos lány következett. - Joy, őt láthattad előbb ugratni. A lovát Caramel-nek hívják. Bridge Joy - ra mosolygott, majd krákogott egyet, mielőtt Danny folytatta volna. - És legvégül Lisa - Nézett egy hosszú, vörös hajú lányra. Bridge üdvözölte a lányt, majd mindenki a héz felé vette az irányt. - Mikor lovagolhatok? - Szegezte a kérdést Bridge Danny - nek. A fiú először a házra, majd at istállóra nézett. - Akár most azonnal - Mondta fa arccal. Bridge arcán széles mosoly futott végig, majd Danny - vel együtt az istálló felé indult. A hatalmas épület félelmetesen nagynak tűnt az árnyékával együtt. Belépve kellemes hűvös áramlott Bridge arcára. Beszívta a széna, és a lovak édes illatát, majd követte unokabátját. A fiú a harmadik box - hoz lépett, majd benézett az ajtaján. Egy nagy, nyárifekete csődör állt bent, s felkapta a fejét, mikor megpillantotta a fiút. - Ő itt az én lovam, Bierly. - Bridge is közelebb lépett a boxhoz, majd kinyújtotta a kezét, hogy a ló kényelmesen megszaglászhassa. Elmsolyodott, ahogy az állat puha orra a tenyeréhez ért. - Csodálatos ez a ló... - Mosolygott maga elé. - Ugye? - Helyeselte a fiú. - Nagyon megbízható, kellemes rajta lovagolni, és rettentő gyors tud lenni. Bridge visszahúzta a kezét, majd benézett a Bierly melletti boxba. Egy sárga kancát látott, ak kényelmesen szálazgatott a földön heverő szénából. - Hát ő kicsoda? - A lánynak szembe ötlött hatalas hasa. - Olyan nagy a pocakja... Talán nem beteg? - Vetette fel a legrosszabbat Bridge. Danny elnevette magát. - Beteg?! - Vigyrogta - Még csak az kéne... Ő Lanice, a vemhes kancánk. - A lány megkönnyebbült, majd elmoslyodott. - Nemsokára megellik. - Tehát róla beszéltél nekem a telefonban... - Lépett közelebb Bridge a kancához, és végig simította selymes, és csillogó nyakát. - Ő itt a kismama... Biztosan sok kényeztetést kaphatsz! - Gügyögte a lónak a lány. Danny ellépett a box mellől, majd az azzal szembenihez fordult. Bridge csak akkor fordult meg, mikor unokabátja szólt neki, hogy itt az ő lova. A lányt teljesen elöntötte az izgalom, ahogy a box felé fordult. Mikor meglátta a lakóját, egy pillanatig levegőt sem kapott. Egy gyömörű, magas, pinto ló állt előtte. Közelebb sétált, majd kinyújtotta a kezét, hogy a hátas megszaglászhassa magának. - Ő itt Butterfy, de mi csak Butty - nak becézzük. - Magyarázta Danny, és merőben vigyorgott, miközben a lány örömét vizslatta. - Ő egy pinto kanca. Nagyon kedves teremtés, de ahoz, hogy a tiéd legyen, először nagyon engedetlen lesz, és próbára tesz... Ha viszont a kezedbe tartod az irányítást, elfogad majd lovasának. - Hogy érted azt, hogy próbára tesz? - Értetlenkedett Bridge, közben Butterfly homlokát cirógatta. - Egyszerűen - Felelte flegmán a fiú. - Először kissé rakoncátlan lesz veled, és megnézi, mennyire vagy határozott... És ha elég keménykezű vagy vele, akkor a tiéd lesz. - És... - Kezdte bizonytalanul Bridge - Mi lesz akkor, ha nem felelek meg neki? - Akkor nem lesz a tiéd, és az lesz, amit ő akar. Nem pedig fordítva. Bridge az ajkába harapott, és összevonta a szemöldökét. Szemmel láthatóan nagyon törte a fejét valamin, de aztán meggondolta magát, és elmosolyodott. - Akkor hát rajta - Engedte el a kanca fejét a lány. - Merre van a nyerges? Szeretném most azonnal meglovagolni azt a lovat. - Vigyorgott lelkesen a lány. Danny is nevetett, majd meghagyta a lánynak, hogy maradjon Butterfly - al, amíg ő kihozza a nyergesből a kanca szerszámait. A lány kezébe nyomott egy kefét, s az belépett a kanca boxába. Az állat mellé állt, és a nyakától lefelé széles, gyakorlott mozdulatokkal elkezdte lekefélni a lovat. Otthon, az istállóban ezt sokszor csinálta, mikor az órája után rendberakta az aznapi lovát. Nemsokára Danny jelent meg az ajtóban, és a nyerget a box ajtajára fektette, a kantárt pedig mellé. - Itt vannak a szerszámai. - Magyarázta. - Ha készen vagy, nyergeld föl. Gondolom, tudod hogyan kell. - Vigyorodott el unokatestvére. Bridge felkapra a szalmából az egyik kefét, és nekivágta a vihogó fiúnak. Az eljátszotta, mennyire fájt neki az ütés, majd nevetve folytatta. - Kint leszek, majd vezesd ki Butty - it, és a karámban megmutathatod neki, ki is a főnök. Bridge fél szemmel a fiúra nézett, majd letette a kefét. Felkapta a nyerget, közben bele eggyezett a sorrendbe. - Rendben van - Vonta meg a vállát. A nehéz, western nyerget a ló hátára fektette, majd gondosan megigazított rajta mindent, ami kicsit is furán állt. Visszasétált az ajtóhoz, s meglepetten látta, hogy Danny már nincs a helyén. Biztosan kiment. Gondolta magában. Kezébe vette a szintén stílusosan western kantárt, s finoman a kanca fejére húzta. - Úgy - mosolyogta - ügyes lány vagy. - Megpaskolta a kanca barna - fehér tarka nyakát, s mégegyszer végig nézett az állaton, hogy minden stimmeljen. Más sem hiányzott neki, mint rögtön a nyaralás elején egy nagy égés... Miután mindent rendben talált, elúzta az ajtón a reteszt, s kilépett. A kanca készségesen követte, majd visszareteszelte az ajtót. Ahogy végighaladtak a folyosón, szinte az összes lónak volt egy - két "szava" a kancához, ugyanis folyton folyvást odanyerítettek neki. - Hű, de népszerű vagy! - Dünnyögte Bridge. Kivezette az udvarra lovát, majd megálltak a karám mellett, ahol Danny éppen Vick - el beszélgetett. - Készen vagyunk. - Kezdte ismét a lány. Danny megfordult, majd meglepetten nézett a lányra. A mögötte álló lóra nézett, s körülményesen átvizsgálta, hátha talál rajta valamit. Bridge az ére meredt. Mintha ő nem tudna felszerszámozni egy lovat! Vick halkan nevetni kezdett, de miest meglátta Bridge tekintetét, elhallgatott, és barátja után szólt. - Nos... - Kezdte tétovázva - Akkor, nem kezded a lovaglást? Bridge a háta mögé mutatott. - De igen. - Sóhajtott nagyot megadóan - Miest az ellenőröm befejezi a munkát. Hirtelen Danny hangját hallotta maga mögött. - Nem arról van szó, hogy nem bízom benned, Bridge. - Mondta nyugodtan. - Csak amíg itt vagy, az én felelősségem is vagy... Meg persze apámé... És Julie - é is. De mivel most én vagyok itthon, ezért én tartozom érted felelősséggel. A lányon hidegrázás futott végig. Nem tudta honnan, és hogy miért jött, egyszerűen végigrohant rajta. Megpróbálta eltitkolni, ezért inkább Butterfly mellé sétált, megragadta a nyeregszarvat, majd fellöke magát a pinto kanca hátára. Az elindult hátra, de Bridge meghúzta szárat, mire az megállt. - Hóó - Suttogta, szinte csak magának. A szíve kezdett egyre gyorsabban verni, ahogy beléptetett a pályára. Bár a kanca kifogástalanul viselkedett, a lány mégis úgy érezte, most aztán tényleg bármi megtörténhet. Itt van egyedül, idegen stílusban, idegen lóval... A gondolatra görcsbe rándult a gyomra. Szerencsére valaki beszélni kezdett hozzá. A pálya közepén álltak. - Rajta - Hallotta unokabátja hangját - Mutasd meg neki, ki is a főnök! - A lányra kacsintott, majd egy utolsó tanácsot adott neki. - Sétáltasd körbe - körbe, és ne próbáld különösebben irányítani. Úgysem fog engedelmeskedni. Bridge a fiúra nézett. - Miért vagy te ebben ilyen biztos? - Kérdezte tőle. A fiú halkan felnevetett, majd jelentőségteljesen Bridge - re nézett. - Azért, mert mindenkivel ezt csinálja. - Vick felé fordult. - Ugye? Vick gondolkodás nélkül bólogatni kezdett, s Bridge nagyot sóhajtott. Lenézett a kancára, aki élénken hegyezte a fülét, látszólag minden egyes másodpercben arra várt, hogy lovasa jelt adjon neki. Bridge egy pillanatra lehunyta a szemét, és felkészült mindenre. Felnyitotta a szemét, majd megpaskolta a fehér foltot Butterfly nyakán. - Hát jó. - Mondta. - Essünk túl rajta. A hosszabb oldalnál középre fordította a kancát, majd megállította, pontosan a pálya közepén. Danny és Vick érdeklődve nézték, mire készül a lány. Látszólag a ló is kezdte komolyan venni a dolgot. Bridge érezte, ahogyan az adrenalin elárasztja ereit. Nem tudta mire számítson, szinte azzal sem volt tisztában, mire készül. Talán túl sok, amire készül... Talán igen. De talán nem. Rövidre fogta a kanca szárát, majd jelt adott neki a vágtára. A kanca azonban, ahogy azt megjósolta neki unokabátja, nem indult el. Ehelyett inkább körbe - körbe kezdett forogni, néha még bakolt is. Bridge inkább megilyedt, mint meglepődött. Belekapaszkodott a nyeregszarvba, s akaratán kívül is belerántott a szárba. A kanca megállt, és nagyot fújtatott. Bridge bal lába kicsúszott a kengyelből, s gyorsan visszarakta. Rendbe szedte magát, és a lovat is, majd gombóccal a torkában ismét megpróbálkozott a művelettel, bár ezúttal csak lépésre adott jelet. A kanca nemhogy megindult volna, inkább hátrafelé kezdett lépkedni. Bridge - nél betelt a pohár. Megrántotta a szárat, majd nagyot rúgott a kanca oldalába. - Nem Butterfly! - Ordította - Azt mondtam, előre! - A kanca sunyított, majd megpróbált kitáncolni balra, de a lánynak bal csizmasegítséggel, és jobb szárral sikerült elérnie az ellenkezőt. A kanca meglepetten megállt, majd lehajtotta a fejét. Vick tátott szájjal oldalba bökte barátját. Szó nélkül is tudták, mi történt az imént. Bridge megállította a kancát a pálya közepén, majd levette a kalapját, és megtörölte a homlokát. Előrehajolt, hogy megpaskloja a kanca izzadt nyakát, majd diadalmasan a két fiúra nézett. - Nos - kezdte. - Azt hiszem, szereztem magamnak egy lovat! - Vigyorodott el. 2. Fejezet A fiúk egymásra néztek, majd nevetésben törtek ki. Bridge nem értette, min nevetnek, de jelen pillanatban nem is nagyon érdekelte. Újból megpaskolta a kancát, majd a fiúkra nézett. Azok elindultak a ház felé, de Danny visszaszólt Bridge - nek. - Sétáltasd le, aztán lásd el az istállóban. - Kiáltotta. - Addigra itthon lesznek apáék, és remélhetőleg hoznak valami ehetőt is. - A fiú Bridge - re mutatott. - Aztán csak ügyesen! - Mikor visszafordult, a lány még hallotta, ahogy vihognak. Az égre nézett, majd felemelte mindkét kezét. Végül megragadta a kanca szárát, és úgy döntött, még lovagol egy kicsit. Ügetésbe indította a kancát, majd a kör külsejére irányította. Elmosolyodott, mikor megérezte, hogy Butterfly mennyire kezes lett. Pedig nem is csináltam olyan nagy dolgot... A kanca mégis elfogadta őt, és tudta, hogy a lány a főnök. Bár azt még nem tudta biztosan, hogy feltétel nélkül meg is bízhat - e benne. Bridge a karám szélénél vágtára ösztökélte a kancát, s alakzatokat lovagolt le vele. Nemsokára hagyta, hogy saját maga menjen a karámba, amerre akar. A kanca azonban nem volt nagyon aktív. Látszólag csak arra várt, hogy Bridge adjon neki valami jelzést. A lány azonban nem így tett, inkább leszállt a kanca hátáról, s kivezette a karámból. Elindult vele az istálló felé, s nemsokára bevezette a boxába. A kanca engedelmesen követte, s Bridge kilazította a hevedert, majd levette a nyerget. A kantárt is leszedte a ló fejéről, majd kilépett az ajtón, hogy a helyére vigye a szerszámokat. Aztán visszatért a kancához, aki eközben békésen eszegette az elé tett szénát. Bridge kihozott pár kefét a nyergesből, meg egy patakaparót, s elkezdte lekefélni a lovat. Az kellemesen prüszköl egyet, mikor a lány megdörzsölgette a hátát. Majd letette a kefét, s a patakaparóval kitisztította mind a négy patát. Mikor készen volt, még egy kicsit kényeztette a lovat. Végig masszírozta barna hátát, majd a fejét is megsimogatta. Megpuszilta a kanca bársonyos, fehér orrát, s belenézett tisztakék csókaszemébe. Te vagy a világ leggyönyörűbb kancája - suttotgta -, remélem tudod. Mikor úgy döntött, hogy most már elég, kilépett a bokszból, majd behúzta maga mögött a reteszt. Még benézett Lanice, a vemhes kanca bokszába. A nagy sárga háttal állt az ajtónak, s békésen csemegézett a szénahálójából. Bridge először azt gondolta, hogy üdvözli, de aztán eszébe jutott, hogy talán békén kéne hagynia, így hát nem zavarta, hanem Bierly boxához lépett. Az kidugta fejét a fa ajtók között, s nagyon fújt. A lány kinyújtotta a kezét, s a csődör beszívta illatát. Megsimogatta a ló fejét, s kisimította az üstökét a szeméből. Végül megpaskolta a nyakát, aztán elindult a ház felé. Félszemmel látott még lovakat a többi bokszokban, de erőt vett magán, nehogy odamenjen hozzájuk. Hiszen ismerve saját magát biztos volt benne, hogy nem szakadna el tőlük egyhamar. Semmi értelme sem lenne, ha itt maradnék, és éhen, meg szomjan halnék... Gondolta szórakozottan, s elnevette magát. Az udvaron felrúgta a sárga port, amely befogta fehér nadrágját. Megállt hát, hogy leporolja. Miután felállt, csaholást hallott a háta mögül. Megfordult, s egy farkaskutyát látott, aki farkát csóválva egyenesen felé rohant. Mikor odaért hozzá, felugrált a lányra, s nyalogatta. Bridge alig tudta levakarni magáról a kutyát, amely elárasztotta szeretettel. Majdnem elesett a porba, de végülis sikerült a lábán maradnia. - Héé - Kiáltotta nevetve - hagyj békén! Hallod?! - Nagynehezen levakarta magáról a kutyát, majd sietve berohant a házba, nehogy a kutya ismét utolérje. Nevetve becsukta maga mögött az ajtót, majd feltette a kalapját a fogasra. A házban csak Danny - t, és Vick - et látta. Danny az asztalán ült, és a laptopján pötyögött, míg Vick a TV előtt feküdt a fotelben, és valami műsort nézett. Danny felnézett a laptopból, majd intett a lánynak. - Mindent megcsináltál? - Kérdezte, majd visszatért a virtuális világba. Bridge a konyhapulthoz sietett, s töltött magának egy pohár vizet. Gyorsan megitta, majd válaszolt a kérdésre. - Igen. - Mondta egyszerűen. - Amúgy, Steve bácsi, meg Julie merre vannak? - Tette fel a maga kérdést. - És tiétek az a kutya ott kint? Majdnem belefulladtam a kutyanyálba... Vick kuncogását lehetett hallani, majd Danny válaszát. - Apáék a városba mentek, hogy vegyenek valami alkatrészt a furgonhoz... Már amúgy is nagyon könnyen tönkre megy. A kutya meg igen, a miénk. Ő Ceska, a farkaskutyánk. - Bökött az ajtó felé. Bridge bólintott, majd az ajtóhoz ment, hogy megnézze, ott van - e még a kutya. Viszont annak már nyoma se volt. - Estefelé megnézzük a ménest kint - Kezdte hirtelen Danny - Ha van kedved, velünk jöhetsz. Bridge bólintott, és elvigyorodott. - Persze hogy van kedvem! - Azzal leült ő is egy székre. Felvette az ott heverő, lovakról szóló magazint, és bele lapozott. Abban nagyjából csak eladó lovakat, meg farmokat reklámoztak. Ásított egyet, s lerakta a magazint. Körbetekintett a házban, de semmi sem változott. Pár perc múltával azonban autó morgás hallatszott odakintről. Bridge először nem sejtette, kik azok, aztán azonban rájött. Felpattant a székről, s kiviharzott az ajtón. Kint egy fehér autó állt, s egy férfi, és egy lány szált ki belőle. Bridge megállt a földre vezető lépcső előtt, majd ott várta, amíg észreveszik. A lány vette észre először. Hosszú, vállán bőven átlógó világosbarna haja volt, és csillogó, zöld szeme. - Bridge! - Kiáltotta - Hát itt vagy? Máris megérkeztetek? A lány lelépett a poros földre, majd odasietett unokanővéréhez. Átölelte, majd elmesélte, hogy mikor jöttek. - Igen, már lovagoltam is, mióta itt vagyok. - Julie meglepetten nézett rá, majd nagybátját is üdvözölte, közben bementek a házba. - És hogy ment Butterfly - al? Gondolom tapasztaltad, ennyire makacs, igaz? - Mondta, miközben kipakolt pár mirelit pizzát, majd kicsomagolta őket, és a sütőbe dobta mindet. Bridge figyelemmel kísérte a mozdultatokat, majd válaszolt. - Ó, hát igen - Hadarta, közben a hajával babrált. - Mikor lovagoltam vele a karámban, majdnem ledobott! - Mesélt a lány. - Elkezdett körbe - körbe forogni, aztán beugrott vágtába, de végül sikerült rajta maradnom, és megmutatnom neki, hogy ki is a főnök. - Julie sokszor pillantott a lányra, s letelepedtek arra a kanapéra, amely mellett Vicktor nézte a TV - t, elfeküdve a fotelben. Végül, mikor a lány befejezte a mesélést, elmosolyodott. - Szóval akkor mostmár egész helyes kis barátok vagytok - Mondta, majd odaszólt az öccsének. - Danny, légy szíves, és állj fel azelől a gép elől, aztán nézd meg, hogy alakulnak a pizzák a sütőben. Danny mormogott valamit, majd hosszan a laptop után nézve felállt, s megnézte a sütőt. - Nemsokára kész - dobta oda a szavakat nővérének, miközben visszaült a gépe elé. Julie a plafonra emelte tekintetét, majd megrázta a fejét. Bridge Dannyre nézett, aki összevont szemöldökkel vizslatta a képernyőt. A lány látszólag gyorsan el is dobta a dolgot, mert inkább folytatta a beszélgetést. - Hmm... Biztos izgalmas lehetett - Vigyorodott el - Kár, hogy nem voltam itthon, mikor megérkeztetek. - Bridge Julie - ra mosolygott, majd sóhajtott egyet. - Ne aggódj. - Nyugtatta a lány. - Minden rendben volt, és mostmár végre itthon vagy. - Julie helyeslően bólintott párat, majd felállt, és elindult a sütő irányába. Kinyitotta, majd egy villával megnézte, hogy megsült - e. Becsukta, s felhúzott egy sütő kesztűt, amivel kivette a pizzákat a sütőből. Másodperceken belül ínycsiklandozó illatok töltötték be az egész lakást. Steve OWay tűnt fel az ajtóban, s evéshez hívta a gyerekeket. - Vick, te is itt eszel? - Kérdezte tőle, de Danny válaszolt legjobb barátja helyett, miközben végre lerakta a laptopot, s ő is leült az asztalhoz. - Persze, hogy itt eszik. - Válaszolta, s incselkedve megszorította Vick vállát. Az meglepett kiáltással ugrott odébb, s csak akkor hagyták abba, mikor Mr. OWay szólt rájuk. - Fiúk! - Kiáltotta - Az óvoda odakint folytatódhat, idebent viszont éppen táplálkoznak az épeszűek, szóval légy szíves üljetek le, és maradjatok nyugton. Majd ha végeztetek, felőlem kimehettek, és odakint folytathatjátok a hülyéskedést. - Huppant le ő is. A fiúk megértették, miről volt szó, mert kuncogva helyet foglaltak. Bridge lopva Julie - ra pillantott, aki ismét a szemét forgatta, ahogy elvett egy pizzaszeletet. Halkan nevetett egy sort, majd ő is elvett egy pizzát. Miután mindenki végzett, Steve bácsi félrevonta Bridge - t, hogy kicsit beszélgessen vele. A lány örömmel megragadta az alkalmat, hogy kicsit beszélgessen nagybátjával. Mindenféléről kérdezte, hogy hogy van a családja, jól utazott - e idefelé, meg ilyesmik. Miztán unokabátja végzett a kikérdezésével, Bridge úgy döntött, hogy kimegy az istállóba, és megnézi magának a többi lovat is. Gyorsan át trappolt az udvaron, majd egyből Butterfly boxához ment. A kanca békésen tekintett ki a box ajtaján, s mikor meglátta a lányt, üdvözlően felnyerített. Bridge két keze közé fogta a hatalmas, foltos fejet, majd nagy puszit nyomott az állat homlokára. Ezalkalommal nem ment be hozzá, hanem egyből tovább indult. Megnézte még a nyárifekete csődört, Bierlyt, s a vemhes, sárga kancát, Lanicet. Miután végigment e három hátason, az ajtó felöli első boxból indulva végig ment az összesen. Látott fekete, szürke, sárga, deres, és fekete-tarka lovakat is. De számára egyik sem volt olyan gyönyörű, mint Butterfly. A kanca volt Bridge számára a megtestesült tökéletesség. Izmos, és erős állat volt, mégis olyan kecses, akár egy hattyú. Csóka szemei csillogtak, ahogy bele nézett, és szőrén táncot járt a nap. Az istálló másik kapuján belépett valaki, ugyanis Bridge lépteket hallott. Megfordult, de megkönnyebbülésére csak Ceska, a farkaskutya volt az. Egyenesen a lányhoz csaholt, majd eszeveszett farok csóválás közepette hátára vetette magát, s várta, hogy Bridge kényeztesse kicsit. A lány nem kérette magát, lehajolt, s megvakargatta a kutya hasát. - Így... - dünnyögte a kutyának - így ez most jó, igaz? - Az állat abba hagyta a csaholást, s mikor megelégelte a vakargatást, egyszerűen feállt, majd kivágtatott az istállóból. A lovak meglepetten néztek utána, s minden bizonnyal azon gondolkoztak, hogy vajon mi ütött ebbe a kutyába. Bridge is az ajtó felé vette az irányt, s kilépett az egyre enyhülő napsütésbe. Lassan esteledett, s a nap már alig pár centivel volt csak a horizont felett. Előtte egy nagy domb terült el, s nem látta, hogy mit rejt a másik oldala. Borzasztó vonzást érzett arra, hogy megcsodálja a tájat, azonban erőt vett magán. Nemsokára úgy is bejárhatja az egész helyet, most viszont visszament a házba, hogy igyon valamit, s elkészüljön az esti ménes látogatásra. A házban ugyan az volt a felállás, mint mikor kiment az istállóba. Bridge felment a szobájába, majd leült az ágyára. Egy kicsit ült ott, aztán az ablakhoz lépett. Kinézett rajta, s nagyot szippantott a forró, fülledt levegőből. Úgy döntött, hogy kiül az ablakba. Gyorsan átmelte mind két lábát a párkány felett, s már fent is ült. A horizontot bámulta, amely már félig elnyelte a vöröslő napot. Elképzelte, ahogy Butterfly hátán egy ilyedt, gyönyörű ébenfekete musztángot kergetnek, aki feltartja nemes fejét, s fekete farka zászlóként úszik utána. Majd mielőtt a ló eltűnhetne a sűrű, fenyves erdőben, Butterfly egy reős ugrással előtte terem, Bridge pedig nyakára dobja a lasszót. A gondolatra, hogy ez az álom talán már ma valóság lehet, kellemes bizsergés futott rajta végig, s elmosolyodott. Amikor elnézett jobbra, egy másik, eléggé messze, körülbelül négy kilométerre lévő hatlams, gyönyörű farmot vett észre. Nem tudta, hogy kié lehet a farm, de elhatározta, hogy a mai lovagláson megkérdezi unokabátjától. - Bridgeee! - Kiáltotta Danny a földszintről, s a lány hallotta, ahogy nyitódik a bejárati ajtó. - Jössz már? A lány gyorsan beugrott a szobába, aztán amilyen gyorsan tudott, lerohant a földszintre, s ki az ajtón, egyenesen Danny után. Nemsokára három ló állt felnyergelve, útra készen az udvaron; Holló, a fekete csődör, Bierly, és Butterfly. Mind a három lovas nyeregbe szállt, s elindultak a dombok mögötti legelőre. Danny lovagolt legelöl, szorosan mögötte Vick, a fiú mellett pedig Butterfly, hátán Birdge-el. A lány előre hajolt, s megveregette a kanca nyakát. Az elégedetten prüszkölt egyet, s orrával megbökte lovasa lábát. Bridge véletlenül megbökte a készségesk anca oldalát, mire az elkezdett ügetni. A lány azonban nem akarta leállítani, hanem mégjobban belenyomta sarkát a ló oldalába, s vágtára ösztökélte. A kanca füléhez hajolt, majd bele suttogott. - Gyerünk kislány - adott szárat a lónak - mutassuk meg nekik, hogy mi tudunk! - Butterfly ekkor teljes sebességre kapcsolt, s Bridge szerencsére nem hallotta unokabátja hangját, amely utánuk kiabál, hogy áljanak meg. Ehelyett nyolc pata dübörgését hallotta, amint Bierly, és Holló próbálják beérni őket. De hiába. Butterfly úgy szágúldott, mint akit rakétából lőttek ki. Bridge felnevetett, majd lelassította a kancát, amint a domb tetejére értek. A mögöttük haladó két ló is lekapcsolt, és nemsokára egymás mellett álltak, s a panorámában gyönyörködtek. A nap narancssárgás foltokat vetett a tájra, s sugarai hosszan kinyúltak a távolabb lévő hegyek mögül. Bridge úgy érezte magát, mintha egy filmben lenne. - Egyszerűen lenyűgöző. - Mormogta maga elé, azonban Danny meghallotta. - Az. - helyeselt. - És a hátralévő két hónapban minden napk kijöhetsz, hogy megnézd, szóval most menjünk, még mielőtt teljesen sötét nem lesz. Azzal elpre indította a lovát, s Vick is utána vetette magát. Bridge kénytelen volt velük tartani, de szíve szerint még maradt volna. Egyszerűen nem tudott betelni a látvánnyal, de unokabátja nélkül minden bizonnyal eltévedne ezen a számára ismeretlen, amerikai vidéken. Hogy lehet valaki ilyen ünneprontó?! Gondolta magában morogva. Viszont be kellett látnia: Danny-nek igaza volt, hiszen tényleg bármikor ki jöhet majd megnézni ezt a mesét, amit 3D-ben látott. Miközben Butterfly baktatott alatta, azért mégegyszer hátra fordult, és egy pillantást vetett az égre, amely a vörös, a narancssárga, és a lila színeiben keveredett össze egy hatalmas, végtelen masszává. Elképesztő... Hitetlenkedve megrázta a fejét, majd egy határozott csizma segítséggel vágtára ösztökélte kancáját. Hamar beérte a töbieket, s nemsokára meg is pillantotta a ménest. Színes, egyvelegű masszaként vágtattak a völgyben. Mikor odaértek hozzájuk, Danny egy éjfekete ménre mutatott. - Ő ott Moderator. - Magyarázta. - Ő a vezérmén, szóval csak óvatosan vele. Bridge bólogatott, de nem nagyon tudta felfogni, amit unokabátja mondott neki, mert minden figyelmét a ménnek szentelte. Gyönyörű volt. Fekete teste tökéletesen bele illett a háttérbe, ahol pár napsugár próbált még kikúszni a hegyek mögül. Hosszú, kissé hullámos sörénye úszott a levegőben, a felszegte kissé kos vágású fejét. Bridge nem tudta elképzelni, hogy az a ló is egy musztáng, így inkább megkérdezte, miközben a többiekkel együtt leléptettek a ménes közé. - Ő is egy musztáng? - Tette fel a kérdést, de nem vette le a szemét a lóról. Danny megvonta a vállát, s Vickre nézett. - Igazából nem tudni. Moderator-ban biztosan csörgedezik fríz vér, de valószínű, hogy az ősei között volt vad musztáng. Bridge továbbra is a mént figyelte, és összerezzent, ahogy lassan, szellemként kivált a tömegből, és gyanakodva elindult a lovasok felé. - Egyszerűen gyönyörű... - Rázta meg lassan a fejét. Butterfly hangosan felhorkantott, a ménre nézett, majd megvetően felnyerített. Bridge rögtön kapcsolt, és megpaskolta hátasa nyakát. - Persze közel sem olyan gyönyörű, mint te, Butty. A kanca mintha értené, amit lovasa mondott, bólogatni kezdett. Bridge halkan felnevetett, majd követte a többieket. Egymás után lovagolva körbe járták a ménest, s Bridge folyamatosan magán érezte a ménesvezér figyelő tekintetét. Hamar végeztek, s közel három óra elteltével már a lány az ágyában feküldt, s közel ált hozzá, hogy elaludjon. Átfordult a másik oldalára, majd kinézett az ablakon. Jó érzéssel töltötte el, hogy nem messze tőle egy ménes vágtat éppen szabadon... A másnap reggel hamar jött, és Bridge az asztalnál ülve kortyolgatta a teáját. Danny és Vick már kint voltak, és a lovaikat szerszámozták, hogy gyakorolhassanak. Bridge pont akkor botorkált le a lépcsőn, mikor a két fiú indulni készült. Még éppen csak hajnal hasadás volt, s hűvös levegő áramlott be a nyitott ajtón. Azonban mielőtt kimentek volna, Danny még meghagyta a lánynak, hogy nem muszáj már ma elkezdenie gyakorolni a versenyre. Bridge viszont elszánta magát, hogy még ha nem is olyan gyakorlott a western stílusban, akkor is bizonyítani fog, és jól fog teljesíteni a versenyen. Ígyhát gyorsan fehörpintette a teát, gyorsan felrohant az emeletre, farmert, és csizmát húzott, és felvett egy lenge pólót. A haját lófarokba fogta, aztán kiviharzott az ajtón. Majdnem felbukott Julie-ban, aki éppen egy nagy zacskó ételt cipelt befelé a házba. - Héhé! - Kiáltotta - Hová ilyen sietősen? Bridge nem állt meg, csak háttal futott tovább, s visszakiáltott a lánynak. - Bocsi, csak az istállóba megyek! - Ezzel meg sem várva a választ, berohant az építménybe. Az ajtó hangos puffanással csapódott mögötte, amire pár ló fel is kapta a fejét. Mindenki a raggeliét ropogtatta, s Bridge megállt egy pillanatra, és csak hallgatta, ahogy a lovak esznek. Aztán tovább indult, egyenesen Bierly boxa felé, azonban mikor észrevette, hogy üres, rögtön eszébe jutott, hogy már a palyán vannak. Így hát Lanice-hez kukkantott be, és megpuszilta nagy fejét. Beköszönt Butterfly-hoz is, s már szaladt is egy keféért, s egy patakaparóért, hogy megtisztogassa kedvencét. Miután a kanca gyémántként csillogott, Bridge csípőretett kézzel végig mérte, majd a helyére pakolta a szerszámokat, s elrohant a nyeregért, s a kantárért. Bő tíz perc múlva már kifelé vezette a kancát az udvarra, ahol vakítóan verődött vissza fényes szőréről a napsütés. Bridge megállt vele a kapuban, aztán Danny felé intett. - Készen vagyunk! - Kiáltotta oda mosolyogva, aztán belépett a palyára, ahol Joy lázasan gyakorolt lován. Becsukta maga mögött az ajtót, majd a pálya közepére vezette a lovát, hogy ne zavarja a lányt. Megállt, s felszállt a kanca hátára. Az úgy állt, mint egy szobor, s Bridge rettentő hálás volt neki, hogy nem nidult el, s ezzel nem égette le lovasát az egyik legjobb előtt közülük. Mikor teljesen elhelyezkedett a nyeregben, elkezdett körözni, hogy bemelegítse a kancát. Tisztában volt vele, hogy az angol, és western stílus merőben eltér egymástól, de azt gondolta, hogy a bemelgítés nem lehet teljesen más. Először csak léptetett, aztán ügettek, s végül jópár kört leírtak vágtában. Bridge mindvégig magán érezte Danny kritikus tekintetét, ezért megpróbált mindent a legnagyobb odafigyeléssel csinálni. Szerencsére Butterfly nagyon engedelmes volt, tehát a lánynak csak arra kellett koncentrálnia, hogy ő mindent jól csináljon. Olyan egyenes háttal ült, s sarkát annyira lenyomta, ahogy csak tudta. Mikor érezte, hgoy lova teljesen átmelegedett, unokabátjához ügetett, majd megállt előtte. - Gyönyörűen dolgozik. - Dícsérte meg a lovat, s előrehajolt a nyakán, hogy megpaskolja. - Már be vagyunk melegítve, most mit csináljunk? - Danny is megsimogatta a kanca fehér homlokát, majd a lányhoz fordult. - Csinálj pár alakzatot az összes jármódban, aztán ugorhatsz is pár kisebb akadályt, hogy Butterfly biztos lehessen benne; te tudod irányítani. Bridge bólintott, majd sóhajtott egyet. - Megmutatjuk nekik megint, ugye? - A kanca bólogatni kezdett, majd horkantott válaszul, mintha értené, amit a lány mond. Bridge ráfordult az első saroknál a körökre, s lépésben elkezdett egyet. Miközben rótta a köröket, elgondolkozott Danny-n, és a barátján. Amióta itt van, mindíg együtt látta őket. Mint Doube, és Doumber... Elmosolyodott. És valóban: a két fiú mindíg együtt volt, hiszen legjobb barátok voltak. Egyszercsak Butterfly minden előjel nélkül ügetésre váltott, és egyre gyorsabban haladt előre. Fülét hol hátra, hol előre csapta. Bridge próbálta megállítani, de mintha csak egy tehetetlen bábú lenne a ló hátán; az eggyáltalán nem reagált a segítségére. Tudta, hogy ezt nem szabad hagyni, mert ha a ló azt észleli, hogy ezzel a viselkedéssel eléri, amit akar, vagyis ő lesz a főnök, akkor nem fogja elfelejteni, milyen rossz szokást használt, s legközelebb is megismétli. De a lány úgy érezte, ha most elkezdene ellenkezni a kancával, az menten levetné a hátáról, s ezzel megszégyenítené lovasát. Így hát inkább csak tűrte, hogy a kanca vezessen, mindenre felkészült, és megpróbálta kiülni az ütemeket. Rémületére a kanca egyszercsak vágtázni kezdett, de próbálta leplezni a rémületét, nehogy valaki észre vegye, a kanca viselkedése mennyire megrémiszti, és hogy már eggyáltalán nem ura az állatnak. Butterfly vágtázott pár kört, majd Bridge ráfordította az akadályokra, amelyeket könnyűszerrel átugrott. Ekkor kinyílt a kapu, és egy kecses palomino lovat vezettek be rajta. Még mielőtt bezárulhatott volna, Bridge legeslegnagyobb rémületére Butterfly a kapu felé kezdett vágtatni. Kishíján fellökte a lovat, s a lovast, akik meglepetten néztek utána. A kanca azonban nem figyelt rájuk, hanem eszeveszett vágtában, Bridge szerint már galoppban haladt a domb felé. Danny hangját hallotta maga mögött. - Teljesen megőrültél?! - Kiáltotta ingerülten. - Mit képzelsz? Mégis hová mész? Bridge -nek azonban nem volt ideje megsértődni, csak torka szakadtából elkiáltotta magát. Nem tudom megállítani! - Sikoltotta. - Segítsééég! - Majd utolsó erőfeszítésként erősen megrántotta a szárat, hátha más nem, talán a fájdalom megállítja az őrült kancát. Azonban rémülten vette észre, hogy Butterfly már régen ráharapott a zablára, s arra megy, és olyan gyorsan, ahová ő szeretné. Bridge nem tehetett mást, erősen megmarkolta a nyeregszarvat, s lábaival annyira szorította a kanca oldalát, ahogy csak tudta. A két lába már égett, s kalapja is leesett fejéről. A szél kifújta a gumit a hajából, amely most zászlóként lobogott utána. Szemébe könnyet csalt a szél. A kanca átvágtatott a dombon, majd le arról, egyenesen a ménes felé. Bridge-nek fogalma sem volt, hogy miért pont ide hozta. Elvágtathatott volna vele akár az erdő felé is, hogy aztán levesse magáról, s elszabaduljon. De ő nem így tett. Egyenesen a méneshez vitte a lányt. Bridge átpillantott a karja alatt, s megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Danny, és Vick ott vágtat mögötte. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőle. Kissé felállt a nyeregben, ahogy a kanca le galoppozott a domboldalon. Valamilyen oka csak van, hogy ide hozta, így hát inkább úgy gondolta, együtt működik vele. Butterfly egyenesen a ménes széléhez vitte a lányt, s a mögötte lovagló fiúkat. Bridge valami feketét látott a színes massza mellett. Ott állt egyedül, s Bridge még innen is látta, ahogy a fülét hátra sunyta, és hátsó bal lábát maga alá húzta. A kanca körülbelül száz méterrel a ló előtt kissé lelassított, majd könnyű végtára, aztán ügetésre, végül lépésre váltott. Bridge önkéntelenül is megpaskolta a kancát, bár szíve szerint inkább jól lehordta volna, amiért így eszét vesztette, de aztán eszébe jutott, hogy a kanca talán mutatni akar nekik valamit. Miest a ló meglátta őket, ellenségesen kivillantotta a fogát, majd lépett egyet hátra. Butterfly kedvesen felnyerített, majd üdvözlésül az orrát a feketééhez nyomta. Az visszaköszönt, de aztán tovább folytatta az ellenségeskedést. Bridge lassan felismerte a lovat. - Moderator! - Hasított belé a látszat. - Hát neked meg mibajod? Közben beérte őket a két fiú. - Bridge! - Ért a lány mellé unokabátja. - Minden rendben? Nem esett bajod? A lány megrázta a fejét. - Semmi bajom, ne aggódj. - Aztán a lóra mutatott. - De nézd! Moderator-ral valami nincsen rendben! Danny leszállt a nyeregből, s lassan, nyugodta a ló mellé lépett. Nyugodt hangon köszönt neki, s megsimogatta a fejét. Majd közelebbről is megszemlélte a ló látszólagos fájdalmának a helyét, s okát. Vagy öt percig vizsgálódott, mikor falfehér arccal nézett föl. Vick közelebb lépett a lovával, majd barátjára nézett. - Danny! - Hüledezett. - Minden rendben? Jól vagy? A fiú Moderator vállának támaszkodott, s Bridge és Vick egyszerre csusszant le a nyeregből. A lány megpaskolta a kanca nyakát, majd Danny mellé lépett. - A-a fara... - Dadogta. - Valaki megvágta a farát... Bridge nem igazán tudta kivenni, amit Danny mond, így mikor Vick támaszként barátja mellé lépett, a lány a ló farához lépett, hogy maga is megnézze, miről beszélt unokabátja. Persze mindezt roppant lassan, nehogy megijessze a csődört egy váratlan mozdulattal. Lehajolt, de csak egy vörös vércsíkot látott lefolyni a ló hátsó bal lábán. A csík bele olvadt koromfekete szőrébe, de közelről egészen ki lehetett venni. Kezével gyengéden végigsimítva követte a csík eredetét, majd a keze egyszer csak megtorpant. Egy nagy, mély vágás éktelenkedett a csődör farán, amelyből szemmel láthatólag bugyogott a vér, azonban mostanra már megalvadt. A lány nagyon óvatos volt, minden mozdulata előre kitervelt volt, semmiképpen sem akarta megrémiszteni a fájdalmakkal küszködő lovat. Előre lépett a fejéhez, majd puszit nyomott a homlokára. A mén egy pillanatra lehunyta a szemét, majd elfordította a fejét, mintha nem kérne a szeretetből. Bridge elnyomott egy keserű mosolyt, majd megpaskolta a nyakát. Végül a két fiúhoz lépett, akik szemmel láthatólag nagyon gondolkoztak valamin. A lány sejtette min, s természetesen azon, hogy mi legyen most. A csődör védtem meg a ménest minden bajtól, farkasoktól, vad kutyáktól, esetleges ellenséges ménektől. De most, hogy meg van sebesülve, ez már nem olyan biztos. Bridge lassan visszaszállt a nyeregbe, s a két fiú is követte a példáját. Visszafelé haladva senki sem szólalt meg, de a lány már nem bírta tovább. Mi lesz most Moderator-ral? - Nézett Danny-ről Vick-re, majd fordítva. - Ugye meg fog gyógyulni? Danny nagyot sóhajtott, majd az égre nézett. - Igen, minden bizonnyal meg fog gyógyulni. - Nyugtatta meg unokahúgát. - De az még nem most lesz. Nagyon le lehet gyengülve, habár ez csak egy vágás, de könnyen begyulladhat, vagy elfertőződhet... De ha ez meg is történne, mi gondoskodni fogunk róla, hogy ne történjen nagyobb baj. Bridge bólintott, majd ő is felnézett egy pillanatra az égre. De hát ki képes ilyet tenni?! - A lány magában fortyogott. - Szánt szándékkal belevágni egy ártatlan, gyönyörű állatba! Sehogyan sem értette, ki képes ilyen szörnyű tettre. Dúltak benne az érzelmek, és legfőképpen a harag. Megmarkolta a kanca sörényét, mire az felhorkantott. Bridge észre vette, hogy talán meghúzta, így inkább a nyerget markolászta, s megpaskolta a kanca nyakát. Hálás volt neki, amiért oda vitte a ménhez, s még mindig nagyokat dobbant a szíve, mikor eszébe jutott, hogy a csődör milyen keserűen nézett rájuk. Hirtelen eszébe jutott valami, s az ajkába harapott. Feszengve ült a nyeregben, s inkább a fejére húzta kalapját. Ugye nem fogod elmondani apádnak, hogy Butterfly átszelte velem a fél Ranch-et? - Bridge mély levegőt vett, s a fiú arcát fürkészte. Danny nem nézett rá, csak bámult maga elé. - De. - Válaszolta tömören. Bridge úgy érezte, menten felfordul a gyomra. - Danny! - Csattant fel a lány, s tehetetlenségében fel-le ült a nyeregben. - Nemár! Ha megtudja, hogy nem tudtam irányítani a lovamat, tuti, hogy begurul! Még az is lehet, hogy nem enged többet lóra ülni! - Bridge-ből csak úgy záporoztak a szavak, ahogy a kezével gesztikulált. Vick némán hallgatta a szócsatát, s maga elé meredve ült Holló nyergében. Danny felemelte a kezét, Bridge pedig kényszeredetten elhallgatott, s mogorva képpel nézte a fiút. - Igen Bridge, muszáj. - Kezdte lassan, idegesítően nyugodt hangon. - Mégpedig azért, mert apámnak tudnia kell róla, hogy Butterfly megvadult. - De Butterfly nem vadult meg! - Tiltakozott hangosan a lány, de Danny folytatta. - De igen, megvadult! - Mondta kissé hangosabban a fiú. - Még ha azt is hiszed, hogy csak mutatni akart valamit, tudnod kell, hogy ez akkor is megvadulásnak számít. Lehet, hogy a ló nem akart rosszat neked, de majdnem mégis rosszat tett veled. Bridge nagyot sóhajtott, s megveregette Butterfly nyakát. Tudta, hogy unokabátyjának igaza van, de azt akarta, hogy ne legyen. Azt akarta, hogy inkább ők is legyenek olyan büszkék a kancára, mint Bridge maga. Büszke volt a lóra, amiért elvágtatott, hogy egyenesen társához száguldjon, és nem foglalkozott vele, hogy ezzel veszélybe sodor másokat. Bridge kissé furcsának tartotta, hogy egy ló testi épségét előbbre tartotta, mint a sajátját. Nagyon szerette a lovakat, és ha kell, akár tűzbe is menne értük. De az talán mégiscsak túlzás... Gondolataiból a lovak nyerítése ébresztette fel. Az istállóban egy ló elnyerítette magát, a többi három ló meg válaszolt nekik. Bridge megpasokolta Butterfly foltos nyakát, s az épület elé érve leszállt a nyeregből. Szótlanul bevezette a kancát a boxába, s tette a dolgát. Leszerszámozta, lecsutakolta, s végül ellátta a kancát. Mire végre beért a házba, már délután öt körül volt. A lány elcsodálkozott rajta, hogy ennyi ideje talpon van. Töltött magának egy pohár narancslevet, majd elővett a szekrényben gubbasztó dobozból egy pár kekszet, s fel lógott velük a szobájába. Ismét kiült az ablakba, s onnan nézte, amint Danny és Vick még a pályán ugrat. Eszébe jutott, hogy miest Steve haza ér a városból, a fia valószínűleg tájékoztatja a lány kis kalandjáról. A gondolatra görcsbe rándult a gyomra. Nagybátyja valószínűleg miután elbeszélgetett a lánnyal, felhívja a szüleit, s azoknak is beszámol az eseményről. A szülei aztán jó esetben hagyják, hogy még a szünidőben lovagoljon, de mikor hazaér, még az is lehet, hogy végleg eltiltják a lovaglástól mondván, hogy ez egy igen veszélyes sport. Bridge tisztában volt ezzel, de éppen ezért is szerette annyira. Odahaza heti rendszerességgel járt lovagolni a közeli istállóba, ahol angol stílusban folyt az oktatás. Kedvenc lova Tornádó volt, egy szürke mén, igen heves természettel. Sokszor voltak kitörései, s olyankor legtöbbször csak a lány tudta megnyugtatni. Bridge még most is elmosolyodott, mikor eszébe jutott, Tornádó hogyan szokta üdvözölni. Mikor a legelőn van, és meglátja a lányt, hangosan felnyerít, majd egyből hozzá vágtat. A lány ilyenkor megöleli hófehér nyakát, s óriási puszit nyom selymesen puha orrára. A lóval már voltak párszor versenyen, de komolyabban soha. Mivel Bridge igenis komolyan vette a versenyzést, nagyon örült neki, mikor egyszer elsők lettek a helyi díjugrató versenyen. Mindezek mellett úgy gondolta, az ilyen kisebb versenyek tökéletesen megfelelnek tapasztalatgyűjtés gyanánt. Nagyot sóhajtott. El sem tudta volna képzelni az életét Tornádó nélkül. Ha valami baja volt, egykeként csak a ménnek tudta elpanaszolni, hogy mit érez. A ló mindig készségesen végighallgatta, s hagyta, hadd sírja bele Bridge minden bánatát hófehér sörényébe. Bridge ijedten riadt fel, mikor feje kissé előre dőlt. Zihálva fordult be a szobába, majd lesöpörte magáról a keksz morzsákat, s kezébe vette a poharát is, amelyet teljesen kiivott. Lesétált a lépcsőn, majd elöblítette az üveg poharat. Az előszobából beszélgetést hallott, s aggódva vette ki Danny, és Steve hangját a sötétből. Biztos volt benne, hogy éppen azt ecseteli az apjának, hogy Butterfly kis híján megölte a lányt. Persze Bridge tudta, hogy ez nem igaz. Most egyébként is túl fáradt volt az ilyesféle gondolatokhoz, így inkább felment a szobájába, s fáradtan vetette le magát a puha, hívogató ágyra. 3. Fejezet. Mikor másnap reggel felébredt, úgy érezte, mintha fejbe vágták volna valamivel. A feje borzasztóan sajgott, és álmos is volt, noha egész éjjel aludt. Nagy nehezen mégis felkelt, s elkezdte keresni a farmerját. Meglepetten vette észre, hogy nincsen sehol. Majd mikor egy pillanatra megállt a tükör előtt, a homlokára csapott, amitől még jobban megfájdult a feje. - Ó, hát persze! - Kiáltotta – Itt van rajtam... Eszébe jutott, hogy tegnap este ruhástól vetette magát a paplantengerbe. Felkapta a kalapját a székről, majd egyenesen lerohant. Egy oldalpillantás az órára, s máris megtudta, hogy már bizony fél tíz van. Bridge elégedetten nyugtázta, hogy egy nagy tál pirítós, tükörtojás, és körülbelül fél liter narancslé, s másik fél liter tej fekszik az asztalon. Elvett egy pirítóst, s töltött narancslevet is, miközben az asztalon heverő cetli után nyúlt. „Ha felébredtél, lásd el Butterfly-t, és gyere ki a karámhoz készen a lovagláshoz.” Danny Visszarakta, s ivott egy kis folyadékot. Letette a poharat az asztalra, majd magába tömött pár pirítóst is. Miután felállt, elpakolt maga után, majd kisétált az istállóba. Arra vágyott, hogy Butterfly hátán kilovagoljon, és megnézze, mi van Moderator-ral. De sajnos nem ez történt. Miután ellátta a kancát, és a körülötte esedékes dolgokat is elvégezte, kivezette a verőfényes napsütésbe, majd a pályához lépkedtek. Danny már a pályán körözött lova hátán, s mikor meglátta a lányt, intett neki. Gyertek be! - Kiáltotta nekik, majd további utasításokat adott. - Most először is gyakorolunk, aztán később elnézünk apával együtt a méneshez. Bridge bólintott, s megörült, hogy mégis meg tudja nézni, mi van a ménesvezérrel. Most azonban nem ért rá ezen gondolkozni, mert gyakorolnia kellett. A pályán elkezdtek először köröket, majd különféle alakzatokat lelovagolni minden jármódban, hogy a kanca kellőképpen bemelegedjen. Mikor már készen voltak, Bridge az apró virágokkal szegélyezett híd felé fordította Butterfly-t. A kanca könnyedén átment rajta, s elégedetten prüszkölt. Még vagy egy tucat különböző akadályon vetették át magukat, s Bridge tarka kancája kiválóan viselkedett. Közel egy óra kimerítő lovaglás után a lány elégedetten lovagolt le a pályáról. Leszállt a kanca hátáról, s az itató vályúhoz vezette. A kanca nagyokat kortyolt, majd megrázta a fejét, amitől ezernyi gyémántként hullottak le ajkáról a hideg vízcseppek. Bridge úgy érezte, hogy legszívesebben bele vetette volna magát a hideg vízbe, de inkább uralkodott magán. Miután a kanca kellőképpen kiitta magát, Bridge Danny-hez lépkedett vele. - És most – nézett a háta mögött álló lóra – most kimehetünk végre a méneshez? - Bridge szeme reménykedéstől csillogott, és mikor a foltos kanca áthajolt a válla fölött, érezte, hogy ő is esdeklően néz. Danny nagyot sóhajtott, majd az órájára nézett. - Nem is tudom... - De amint unokahúga arcára nézett, elnevette magát. - Rendben, persze, menjetek csak! – Nevette -De aztán időben érjetek vissza! Bridge nem is hallotta, csak felpattant Butterfly hátára, s a mező felé fordította, majd elügettek. A szél játszott a hajával, s élvezte, ahogy Butterfly nagyokat nyújt alatta. Mikor biztos volt benne, hogy senki sem látja, jelt adott a lónak, mire az boldogan vágtába kezdett. Ledübörögtek a domboldalon, majd átvágtak egy zsálya csomón. Butterfly nem is fáradt, holott egész délelőtt edzettünk... Gondolta a lány. Mikor a tó mellé érkeztek, Bridge jobban ráhajolt a kanca nyakára, egészen hosszú szárat adva neki, s a teremtés nem is késlekedett. Boldogan felnyerített, majd elnyújtotta a lépteit, s feje előre-háta mozgásában érezte, ahogy a hátán ülő lány megveregeti a nyakát. Bridge felállt a kengyelben, visszavett a szárból, s Butterfly fokozatosan megállt, miközben Bridge újból megveregette ívbe hajlott, csillogó nyakát. Érezte, ahogy a kanca testén remegés fut végig, de nem tudta eldönteni, miért. Talán jól érzi magát, de az is lehet, hogy valami veszély fenyegeti őket. A biztonság kedvéért erősen megmarkolta a nyeregszarvat, s átadta a szárat a kancának. Megbízott benne, s tudta, ha valami veszély van a közelben, a kanca biztosan elmenekül, s ha ő a hátán marad, az már jó jel. Butterfly nyelt egy nagyot, majd bele szimatolt a levegőbe. Kérlek ne... Kérlek ne... Kérlek ne... Rimánkodott magában Bridge, s remélte, hogy a kanca nem fog őrült módjára száguldozni, mint a legutóbb. Butterfly határozottan elindult előre, egyenesen a ménes irányába. Ott, ahol az előbb megálltak, már látni vélte a lovakat, és örült, mikor a kanca arra vette az irányt. - Jó kislány... - suttogta maga elé. Butterfly egyre nyugodtabb lett, s Bridge is érezte, hogy bármi veszély is volt itt az előbb, már nem fenyegeti őket. A kanca nagyokat lépkedett, s nemsokára már a ménes mellett ügettek. A legtöbb ló nem félt az embertől, de azért megtartották velük a tisztes távolságot. A lány nem is teljesen értette. Minek ide ez a rengeteg, gyönyörű ló, ha nem is lovagolnak rajtuk mindig? Legtöbbjükön azért látszott, hogy az ember is foglalkozott vele ló anyján kívül, de nem minden. Bridge látott több csikót is, amelyek ugyan már nem voltak újszülöttek, de még mindig elég furcsa látványt nyújtottak pipaszár lábukkal, és busa fejükkel. Moderator a ménes szélén állt, egy kisebb dombon, amely inkább volt magas és meredek, mint nagy, és széles. A fájós lábát maga alá vonta, s szemét is lecsukta félig, de azért éberen figyelt. Ez meglátszott abból is, mikor Bridge lecsusszant a kanca hátáról, s maga mellett vezetve elindult a csődör felé. Az rögtön felkapta a fejét, s gyanakodva szemlélte a két vendéget. Bridge óvatosan oda lépett mellé, majd megsimogatta fekete pofáját. - Jó fiú – gügyögte neki, majd a kantárszárat átvetette Butterfly fején, s elengedte. Az a mén elé baktatott, s orrukat összedugva üdvözölték egymást. Bridge mosolyogva nézte, ahogy a két ló barátkozik. Majd kezét óvatosan a ló fejéről nyakára, majd a hátán keresztül a farára siklatta. Érezte a megszáradt vért, és fejével is oda fordult, hogy tisztábban lásson, és nehogy belenyúljon a vágásba. Elfogta a harag, mikor eszébe jutott, hogy ezt valaki szánt szándékkal tette. Mikor újra a mén fejéhez ért, az gyanakodva felkapta erős, szilárd fejét. A dombon túlra kémlelt, s fülét erősen hegyezve figyelt. Bridge jobbnak látta, ha inkább megfogja Butterfly szárát, így gyorsan a békésen legelésző kancához lépett, és megragadta a vastag, de mégis ruganyos western kantárszárat. Mikor biztos volt benne, hogy a kanca is biztonságban van, ismét a domb felé nézett. Hirtelen egy lovas tűnt fel a láthatáron, s Bridge először azt hitte, hogy Steve bácsi az a kenőcsökkel. De csalódnia kellett. Rájött, hogy nagybátyja lova, Stranger egy palomino mén, nem pedig egy fekete ló, fehér keselyekkel. A lovas meglátta, s egyenesen felé tartott. Bridge fantáziája elszabadult, s őrültebbnél őrültebb ötletek jutottak eszébe, hogy miért tart felé. Erősen megmarkolta a kanca szárát, s figyelt. A lovas nemsokára mellé ért, s diadalmasan megállította a lovát, aki kecsesen táncolt alatta, s buzgón rágta a zablát. Fenséges látványt nyújtott fekete, csillogó teste, és fehér lábvégei. Bridge felnézett a fiúra, aki rajta ült. Szőke haján megcsillant a nap, s kék szemében valami egészen kiolvashatatlan tükröződött. Összevonta a szemöldökét, majd megrántotta a szárat, mire Bridge felszisszent. Szegény ló úgy küzdött a szárért, de az a fiú egy rántással elintézte. Mikor legközelebb rá nézett, az álszentül vigyorgott felé. - Új vagy errefelé? - Villantotta ki tökéletes, fehér fogsorát. - Még sosem láttalak. És mit csinálsz te OWay - ék ménesénél? Bridge nagy szemeket meresztett, majd közelebb húzódott Butterfly nyakához. - Bridge McCartey vagyok – kezdte lassan – És nem vagyok új. Da... - De nem tudta befejezni, mert a fiú óvodásként össze csapta a kezét, s Bridge-re nézett. - Ááá! - Kiáltott fel tettetett meglepetéssel, s folytatta. - Szóval te vagy az unokahúg! - Annyira vigyorgott, hogy Bridge hátán végig futott a hideg, s lassan beállt a kanca védelmező nyaka alá. - Már alig vártam, hogy találkozzunk! Én Tom Newman vagyok, örülök a szerencsének. A lány nagyokat bólintott, de legszívesebben felpattant volna a kanca hátára, hogy messzire vágtasson ettől a fiútól. Az ötlet nem is volt annyira használhatatlan. Hát, én is örülök... - Füllentett egyet – De most mennem kell, bocsi. - Azzal fent is termett Butterfly hátán, és intett egyet a fiúnak. Az még mindig vadalma módjára vigyorgott, s mikor már nem láthatta, Bridge megborzongott, s az ég felé nézett. Hogy lehet valaki ennyire mű...?! Inkább gyorsan vágtába ugratta a kancát, s egészen hazáig vágtatott. Mikor a láthatáron feltűnt a ház hosszú, árnyékokkal szegélyezett képe, Bridge nagyon megkönnyebbült. Az istállóba érve ellátta Butterfy-t, majd besietett a házba. - Megjöttem! - Kiáltotta el magát, de nem jött válasz. - Hahó! Elindult fölfelé a lépcsőn, hátha talál ott valakit. Benézett Steve bácsi szobájába, de üres volt, hiszen ő minden bizonnyal még a városban van. Azután benézett Danny szobájába is. A fiú az ágyon feküdt, és egy könyvet olvasott. Bridge belépett, majd megkopogtatta az ajtó félfát. - Szia - Köszönt rá, mire az felkapta a fejét. - Vissza jöttem. Butterfy-t is elláttam, szóval minden kész. - Danny bólintott, majd tovább olvasta a könyvet. Bridge azonban meg akarta tudni, hogy ki volt az a fiú a ménesnél, azon a csodálatosan fekete lovon. - Danny...? - Kezdte kissé félénken, hiszen nem tudta, unokabátyja mit fog rá reagálni. A fiú rá nézett, de csak fél szemmel, mintha továbbra is a könyvet olvasná. - Nem tudod, hogy ki az a fiú, akinek szőke haja, kék szeme, és egy fekete lova van? Danny felült az ágyban, majd teljes tekintettel Bridge-re nézett. Az arca egyre jobban elsápadt. - Hol találkoztál vele? - Kérdezte halkan, de határozottan. - Mikor kint voltam az előbb a ménesnél... A lovak kezdtek furcsán viselkedni - mesélte -, aztán egyszercsak előtűnt a domb mögül... Danny idegesen összecsapta a könyvet, majd felpattant az ágyról. Elindult az ajtó felé, s közben szinte dühöngött. - Mit keresett ő ott?! - Mormogta - Hogy mer a ménesünk közelébem enni eggyáltalán?! Az ajtóhoz érve megállt, mert Bridge az útját állta. A lány pontosan az ajtó közepén állt, s szembe nézett a dühöngő rokonával. - Elengednél?... - Kérdezte a plafont bámulva a fiú. - Nem. - Felete Bridge karba tett kézzel. - Nem, amíg el nem mondod, ki volt az a fiú, és miért gyűlölöd ennyire. - Danny a lányra nézett, majd össze vonta a szemöldökét. - Honnan veszed, hogy gyűlölöm? - Kérdezte halkan. Bridge idegesen felnevetett. - Ó, hát csupán óriási betűkkel az arcodra van írva - Fürkészte a fiút -, mint általában. Danny össze csapta a kezét, majd az ajtó félfának támaszkodott. - Kössz - grimaszolta - ez most jól esett. - Bridge össze szűkítette a szemét, majd továbbra is a fiút nézte. - Én csak őszinte vagyok, Danny. És most felőlem kimehetsz, de ígérd meg, hogy lent elmondod, miért utálod azt a srácot. A fiú bólintott, s elndult a tiszta ajtón keresztül le a lépcsőn. - Ígérem - Mormogta hozzá. Lent töltött magának egy pohár vizet, majd leült az asztalhoz. Bridge szorosan a nyomában volt, aztán ő is helyet foglalt a szemben lévő széken. Kezét ünnepélyesen összekulcsolta, majd a szája elé emelte. - Nos akkor halljuk - Mondta. Danny felsóhajtott, mintha valami nagy bűnt kéne bevallania. - A fiú, akivel találkoztál, Tom Newman. - Mondta, de nem nézett Bridgere, hanem a pohár vizet forgatta, majd beleivott. - Jaj... - Csapott az asztalra a lány - Azt tudom! Mondta a nevét... De miért utálod ennyire? - Ő Ralph Newman fia, Ralph meg apám legnagyobb ellensége. Amióta csak az eszemet tudom, ők ketten mindíg háborúskodtak egymással. Olyanok, mint a gyerekek, néha azt hiszem... És mivel mi is megszülettünk, mi is háborúzunk, mármint én, meg Tom, ha érted, mire gondolok. - Nézett Bridge-re, a lány pedig hevesen bólogatott. - Nos, apám egyszer úgy gondolta, hogy vessünk véget ennek az örökös acsarkodásnak, ezért rendezett egy versenyt. Egy versenyt nekem, és Tom-nak. Newman-ék bele egyeztek, és biztosak voltak benne, hogy ők nyernek. Mikor elindult a verseny, szokás szerint lovat cseréltünk. Tom ment Lime-on, a mi palomino kancánkon, én pedig Colibri-n, az ő pej kancájukon. Tom volt az első. Ez egy amolyan western díjlovaglás féle verseny volt, s bár Tom jól teljesített, tudtam, hogy mi jobbak leszünk. Teljesen nyugodtan lovagoltam be a pályára. Az elején minden rendben ment, de aztán a ló megbotlott, és kezdett megdőlni, majdnem el esett... De nem hagyhattam elesni, ezért bele rántotta a szájába... Nagyon nagyot nyerített; bizonyára fájt neki. Aztán ismét megbotlott... Életemben először bántottam lovat... - A fiú egyre nehezebben beszélt. - Aztán mikor már láttam, hogy lehetetlen, hogy lábon maradjon, inkább leugrottam róla. Ezzel persze el vesztettem a versenyt, de inkább érdekelt az, hogy Colibri-nek ne legyen semmi baja. Azomban sajnos eltört a kanca lába, s el kellett altatni. Még most is gyötör a lelki ismeret, hogy hagytam meghalni... - Bridge a fiúra nézett, majd sóhajtott egyet. - Dehát te nem hagytad meghalni - Moslygott rá - Te megpróbáltad megmenteni. - Danny azomban nem hallgatott rá, szentül hitt az igazának. - De igen, én hagytam meghalni. Mikor elsőnek megbotlott, gondolhattam volna rá, hogy valami baja van. De nem is jutott eszembe. Teljesen azon voltam, hogy megnyerjük a versenyt... - És mit kapott az, aki megnyerte? - Tette föl a következő kérdést. - Semmit. Egyszerű büszkeség kérdése volt. - És ezért gyűlölöd őket? - Vonta össze a szemöldökét a lány. - Nem. -Danny szemében gyűlt a düh, kezét ökölbe szorította, és résnyire szorította a száját. - Azért gyűlölöm, mert azt mondja, hogy direkt öltem meg a lovat. Hogy miattam botlott meg, és direkt hajtottam tovább. Emellett jobb lovasnak is tartja magát, mert megnyerte a versenyt... - Danny szeme lassan düh helyett könnyekkel volt teli, s Bridge-re nézett. - Bridge... - De a lány nem engedten eki, hogy végig mondja. - Nem. - Húzta ki magát. - Én nem hiszem el neki. Azt hiszem, hogy hazudik. - Hamiskásan elmosolyodott, majd folytatta. - Jól hiszem, ugye? - Danny is elmosolyodott, majd bólintott egyet. - Igen. Jól hiszed. - Bridge felállt az asztaltól, s nagyot nyújtózott. - Akkor hát felejtsük el ezt az egészet. Rég volt, elmúlt, és majd onnan föntről megkapja a büntetését. - Bökött a plafon felé. Lehuppant a kanapéra, majd bekapcsolt a TV-t. - Héé! - Nyílt tágra a szeme. - Ez az egyik kedvenc filmem! Nem jössz nézni? - Kérdezte a fiút, aki eközben kiöntötte a poharában lévő vizet. - Mi a címe? - Szabadon, mint a szél. - Mondta a lány. - Óriási ez a film! - Mutatott a képernyőn vágtató fekete csikóra, aki egy szürke kanca körül ugrándozott. - Még az elején tart - Mesélte - Mert még... - Danny lehuppant a fotelre. - Ha elmondod, akkor nem lesz izgalmas! - Bridge csöndben maradt, s a filmet figyelte. Közel egy órán keresztül nézték a TV-t, s csak akkor hagyták abba, mikor nyílt a bejárati ajtó. Mivel Julie két napra az egyik barátnőjéhez utazott, csak egy valaki lehetett. - Szia Steve bácsi! - Köszönt rá Bridge, majd Danny is eképpen tett. - Sziasztok gyerekek - Köszöntötte őket is a férfi, majd két élelmiszerrel teli csomagot tett le a konyhapultra. Danny felállt, s a csizmája után nyúlt. - Hát ti meg hová mentek? - Kérdezte döbbenten a lány, s feléjük fordult. - Kimegyünk még a méneshez, és apa bekeni Moderator sebét. - Közölte vele a fiú. - Akarsz jönni? - Bridge megrázta a fejét, majd emlékeztette a fiút, hogy ő nemrég volt. Steve bácsi a kezébe fogott egy piros elsősegély dobozt, majd elindultak az ajtó felé. Miután elhagyták a házat, Bridge még végig nézte a film végét, aztán mikor biztos volt benne, hogy már elhagyták a farm területét, kilépett a ház ajtaján. Hűvös, esti levegő ömlött rá, s biztos volt benne, hogy Danny beszámol apjának a történtekről. Az istállóba sétált, s belépett Butterfly mellé. - Szia kislány - Köszöntötte, majd átölelte a kanca meleg nyakát, és beszívta finom illatát. Megfogta az egyik ott felejtett kefét, és bár a kanca csillogott-villogott, azért átkefélte mégegyszer. A ló élvezte a törtődést, s Bridge közben kiönthette neki a szívét. Elmesélte, hogy mennyire furcsa volt a Tom nevű fiú, és hogy mennyire aggódik Moderator-ért. De abban is biztos volt, hogy Steve bácsi, és Danny kellőképpen gondoskodnak róla. Még vagy fél órát töltött így, a kancát kefélgetve, s elmondott neki mindent, ami a szívét bántotta. Teljes nyugalommal hagyta el az istállót, és vette irányát a ház felé. Mikor másnap reggel felébredt, nagyot nyújtózott, és egyből eszébe jutott Moderator, Danny, és a története. Álmosan húzta magára a farmerját, és egy türkizkék toppot. Lebotorkált a lépcsőn, és egy pohár teát készített magának. Mivel tartalmaz némi koffeint, bizonyára kissé felébred tőle. Csinált egy szendvicset is, s kilépett velük az udvarra. Mivel még senki sem volt ébren, inkább az istállóban, Butterfly társaságában ette meg a szendvicset. - Jó reggelt fiúk lányok - Köszönt rá a lovakra, akik nyerítéssel válaszoltak neki. Azonban volt valami furcsa is a nyerítésükben. Mintha hiányolnának valakit. Mielőtt belépett volna a kancája bokszába, még benézett Lanice-hez is. A kanca békésen rágcsálta a földön heverő sárga szénát. Bridge megbizonyosodd róla, hogy minden rendben van vele, és már alig várta, hogy lássa a hasában növekvő apró csikót. Butterfly-hoz tartva elgondolkozott rajta, hogy vajon a kanca miért nem a szokásos időben ellett. A legtöbb ló ilyenkor már megellett, és a mezőn legelészett a többi lóval. A lány megvonta a vállát, s igyekezett kiűzni a gondolatokat a fejéből. Butterfly bokszába belépve becsukta maga után a reteszt, majd letelepedett a tiszta, puha szénára a boksz egyk hátsó sarkába. - Hogy vagy ma, kislány? - Tette fel a kérdést teli szájjal a kancának. - Én jól, köszi... Remélem, a mai napunk is legalább olyan izgalmas lesz, mint a tegnapi. - Bridge összerázkódott, és a kezében lévő teából egy kicsi a boksz aljára csöppent. - Hoppá - ugrott el a csöpp elől. - Azért remélem nem úgy lesz izgalmas, mint tegnap... - A kanca eközben fülét előre-hátra ingatta, így jelezve, hogy figyel a lányra. Miután Bridge megette a reggelit, amit összedobott magának, felállt, s elköszönt a kancától. - Nemsokára jövök, kislány, addig légy jó! - Miest kilépett a bokszból, kinyílt az istálló kapujának egyik szárnya, és Danny lépett be rajta. Oda intett a lánynak, majd Bierly-hez sétált. - Jó reggelt öregfiú - Köszönt neki - Hogy vagy? Bridge oda lépdelt mellé, majd a bögréjét a boksz ajtajára tette. Danny felvonta az egyik szemöldökét, ahogy meglátta a bögrét. - Te meg mit csinálsz idekint azzal a bögrével? - Kijöttem reggelizni, és most viszem be. - Meglóbálta a levegőben, és el is indult vele a ház felé. Mikor beért, először Steve bácsit látta meg, amint a kávéját iszogatja, és egy újságot olvas. - Jó reggelt! - Köszönt rá, és a férfi is viszonozta a köszönést. - Hogy van Moderator? - Tette fel Bridge az azonnal kitörő kérdést. - Egyre jobban, és remélem, hogy attól a kenőcstől még jobban lesz. - Mosolygott a lányra. Bridge betette a mosatlanok közé a poharát, majd kezet mosott. Éppen leült volna a fotelbe, hogy pihenjen egy kicsit, mikor valaki az udvaron keresztül berontott a házba. Danny állt az ajtóban, és össze-vissza hadonászott. - Ginger... Eltűnt... - Keze állandóan a magasban járt, és idegesen zihált. Steve bácsi letette kezéből a poharát, és az asztalra fektette az újságot, amit az előbb oly lázasan olvasgatott. - Hogyhogy eltűnt? - Vonta fel a szemöldökét, majd felállt. - Hogy érted ezt? - Hát... hogy nincsen sehol, üres a boksza, már megnéztem a legelőn is... De egyszerűen elnyelte a föld! Bridge hirtelen a fejéhez csapott. - Ó, hát persze! - Kiáltotta el magát. - Akkor azért volt olyan hiányos a lovak nyerítése! Mert Ginger nem volt velük! Mind a hárman kirohantak az udvarra, s Steve bácsi szóba fogott. - Valószínűleg nem mehetett messzire, ezért két csapatra válva keressük. Én megyek egyedül, ti meg ketten keresitek. - Mutatott a két fiatalra, akik előtte állva hallgatták a parancsokat. - És most nyomás nyergelni! De siessetek, minden másodperc számít! Nem is vártak tovább, hanem eliramodtak a lovaik boksza felé. Pár perc múlva mind a hárman elindultak. Sok szerencsét kívántak egymásnak, s ügetésben elhaladtak egymás mellett. Steve bácsi a tisztásokat nézte meg, míg Danny, és Bridge az erdőkben kutatott. - Vajon merre lehet? - Elmélkedett hangosan Danny. - Lehet, hogy csak vágtatni támadt kedve, és úgy döntött intézkedik... - Bridge érezte, hogy most valószínűleg egy elég nagy butaságot mondott, de elhessegette a gondolatot. Most arra kellett koncentrálniuk, hogy minél előbb megtalálják Gingert. Danny a lányra nézett, majd összevonta szemöldökét. - Ezt most ugye nem mondtad komolyan? - Kérdezte – Mert nem hinném, hogy Ginger kinyitotta volna a reteszt, aztán vissza is zárta volna, végül Ceska mellett is ugatás nélkül elvágtathatott volna. Bridge fülig vörösödött, de mikor meghallotta, hogy Danny a helyzetet nem véve figyelembe elkezdett nevetni, ő is megkönnyebbült. De nem nevetett, inkább csak némán bólintott, s ügetésben megindult előre. Bierly jelzés nélkül követte társát, és nemsokára felértek a domb tetejére, ahonnan szinte az egész környéket belátni. Bridge szeme először a ménesen akadt meg, akik a tó jobb oldalán legelésztek, és megkönnyebbülten vette észre, hogy Moderator is eszik. Azután körül nézett, és a fenyvesekkel, apró cserjékkel tarkított erdőt látta maga előtt. De semmi lóra hasonlító dolgon nem akadt meg a szeme, ezért elnézett a távolba. Arrébb sziklás volt a táj, rengeteg barlanggal. Már éppen úgy érezte, a kanca biztosan nem lehet itt, meglátott valamit, amitől hirtelen levegőt sem kapott. Arrafelé mutatott, ahol két szikla között egy barna test feküdt. Danny is meglátta, amit imént unokahúga, és látszólag ő is meglepődött. - Gondolod, hogy az ott... - De Bridge nem tudta végig mondani, mert Danny elvágtatott. Butterfly követte, és szélsebes iramban dübörgött le a domboldalról. A ménesből néhányan érdeklődve nézték, hová ez a nagy sietség. De Bridge nem foglalkozott velük. Mivel a lovaknak nem természetes testtartásuk a fekvés, ezért folyton csak egy dolog járt az eszében. Mi van, ha elkéstek? 4. Fejezet Danny olyan erővel ugrott le Bierly hátáról, hogy szegény állat egy kissé oldalra dőlt, de nem zavartatta magát. Bridge is lekászálódott a kanca nyergéből, és Ginger feje mellé lépett. Danny a kanca nyakához nyúlt: Bridge szerint megnézte, van-e pulzusa. Aztán eszébe jutott, hogy minden bizonnyal ismét butaságot gondolt, hiszen a lovak nem emberek, és talán máshol kell mérni, hogy van-e szív-működésük. Mikor azonban meglátta Danny gondterhelt arcát, már azon töprengett, hogy mi lesz, ha a kanca már nem él? Mit csinálnak akkor? És vajon ki tehetett ilyen szörnyűséget? Közelebb kúszott Ginger élettelen fejéhez, majd a nehéz testrészt az ölébe emelte, és megnyugtatóan simogatta. Belenézett a szemébe, de nem látott benne életet. Danny folyton folyvást a kanca hasán hallgatózott, aztán megütögette a tüdejét. De nem volt semmi változás. Mikor Bridge rá nézett, siketült elkapnia a fiú pillantását. Nehéz volt nem észrevenni, hogy a kanca már kilehelte a lelkét. Könnyek szöktek barna szemébe, ahogy tenyerével átsiklott a ló élettelen szemén, ezzel lezárva azt. Danny felállt, s megerőltetve magát, felhívta az apját. Bridge inkább a kanca hideg nyakára hajtotta a fejét, s átölelte azt. Mélyen becsukta a szemét, és megpróbált nem gondolni semmire. De ez nem akart összejönni. Folyton Tom járt a fejében, és újból felrajzolódott előtte Moderator fájdalmas tekintete, ahogy Danny a sebéhez ért. Ökölbe szorította a kezét, belemarkolt a kanca sörényébe. Egy forró könnycsepp gördült végig a széltől kipirosodott arcán, majd Ginger sárga nyakán landolt. Hirtelen valami hideg, ragacsos dologhoz ért a lány keze. Öszötönösen elkapta onnan, de a kíváncsisága aztán vissza húzta. Kissé felemelte a ló nyakát, majd bepillantott alá, aztán a kezére nézett. A meglepettség árnya suhant át az arcán. A kanca nyakán, és Bridge kezén is ugyan az volt: vér. A ló vére. Ginger vére. - Danny, gyere ide! - Szólt szinte suttogó hangon a fiúnak, aki már befejezte a beszélgetést. -Ezt látnod kell! Unokabátyja letérdelt mellé, és megnézte a vért. Összevont szemöldökkel nyugtázta a látottakat, majd felállt. - Vér. - Mondta hűvösen. - Fordítsuk át a másik oldalára, és akkor meg tudjuk nézni, hogy honnan ered. Brideg bólintott, majd remegő kezekkel elindult, hogy megfordítsa a kancát. Maga se tudta miért, de egy kissé félt attól, amit majd a másik oldalon lát. Talán a seb, talán a vér miatt. Vagy csak a kanca teste furán fog állni, és azt nem akarta. Ginger megfordítása nagy erőt igényelt, hiszen kecses alakja ellenére is nagyon nehéz volt. Végül csak sikerült, és együttes erővel sikerült. Egy kissé tényleg furcsa szöget vett föl a teste, de azért nem volt annyira borzalmas. Ginger nyakán egy közepes méretű, piros vértől izzó lyuk tátongott. - Valaki meglőtte... - Suttogta a lány, ahogy keze végig siklott a seben, majd megállapodott a kanca pofáján. Danny némán bólintott, és felállt. A láthatáron Steve bácsi tűnt fel lován, és feléjük ügetett. Bridge is felállt, majd Butterfly mellé lépett. Átölelte a nyakát, és mélyen beszívta az illatát. A kanca felemelte a fejét, és engedte, hogy a lány megölelje. Mikor Steve bácsi leért a dombról, egyből leugrott a nyeregből, és a kanca mellett termett, de ő sem tudott semmit tenni. Felhívott pár caowboyt, hogy jöjjenek ide, és segítsenek haza vinni a lovat. Bridge úgy döntött, hogy nem akarja látni, amint egy ponyvára fektetik a kihűlt testet, és hazaviszik. Inkább felült Butterfly hátára, és elindult hazafelé. Senki nem vonta kérdőre, amiért úgy otthagyta őket, mert mindenki így tett volna legszívesebben. Bridge intett a kalapjával, majd elvágtatott. Azonban a hazafelé vezető úton meggondolta magát. Nem lelovagolt a dombon, hanem inkább elindult Nyugat felé. Csak vágtatott és vágtatott, nem figyelt semmire. Tele volt a feje, és ki akarta tisztítani. Már éppen azon volt, hogy megállítja Butterfly-t, hiszen ki lehet fáradva, amikor az magától megállt. Bridge-t ez egy kicsit váratlanul érte, és majdnem átesett a kanca nyakán, de végül sikerült visszanyernie az egyensúlyát. - Hát ez meg mi volt, kislány? - Paskolta meg a ló nyakát, majd elindította előre. De az nem mozdult. Megrázta a fejét, és lecövekelt, majd Bridge érezte, ahogy ráharap a zablára. Brideg hevesen megrázta a fejét, majd nyelt egy nagyot. - Ne ne ne! - Kiáltotta – Nehogy megint elkezdd! - De már kötötte is a csomót a kantárra, hogy nehogy belelépjen a vágta közben, majd belemarkolt a sörényébe, és mély levegőt vett. A kanca türelmesen megvárta, amíg Bridge mindent elrendez, aztán kilőtt. Úgy száguldott, mint egy puskagolyó. A lány úgy érezte, nem is érinti a patáival a földet. Kalapja már megint lecsúszott a fejéről, és a hajgumiját is elhagyta valahol. Egyenesen a tó felé vágtattak, s Bridge biztos volt benne, hogy Butterfly át akar vágni rajta. Mivel a szárat összekötözte, sehogy sem tudta irányítani a lovat. Ám eszébe jutott, hogy ott vannak a lábai. Otthon, a lovardában sokszor gyakorolták még futószáron, hogyan irányítsa a lovat szár nélkül. Bal sarkával nagyot bökött Butterfly oldalába, mire az készségesen irányt váltott; elindult az erdőbe. Bridge halkan felsikoltott, mikor meglátta, hogy az erdő tele van faágakkal. Mikor beértek, ráhajolt a kanca nyakára, és egészen addig ott volt, amíg ki nem értek a sűrűn benőtt fenyvesből. Buttefly itt lassított, és egy meredek, maga hegy felé vette az irányt. Felkapaszkodott rá, s egy pillanatra majdnem megállt, de aztán tovább vágtatott. Nagyon szuszogott, de csak rohant tovább, mint akit vadállatok kergetnek. Tudta, hogy meg kell mutatnia ennek a lánynak, amit akar. Bridge magában azért fohászkodott, hogy Butterfly álljon meg, mert nem tudta, meddig bírja még. A lábai már nagyon fájtak, és levegőt is alig kapott az állandó szembe szél miatt. Mintha a kanca megértette volna, megállt. Bridge mélyet lélegzett, majd megpaskolta a kanca csatakos nyakát. - Maga kisasszony – Kezdte – rendkívüli őrültségekre képes, remélem tudja! - Butterfly bólogatni kezdett, Bridge meg nevetett. Mikor felnézett a horizontra, egy farmot vett észre. Nagy volt és rendezett, olyan, mint egy kastély. A lány visszatette kalapját a fejére, hogy jobban lásson. Hatalmas ház terült el a közepén, szemben vele egy hosszú istálló, körülötte pedig karámok, és egy sárgás-fehéres homokkal felszórt gyakorlópálya. Bridge nem tudta, hogy kié lehet, de abban már most biztos volt, hogy Butterfly ezért hozta ide. És ha a kanca átvágott vele fél Phoenix-en, csak hogy ezt megmutassa, akkor nem mehet haza addig, amíg meg nem nézi. Mély elhatározásra jutott, és elindította a lovat a farm felé. Mikor közelebb értek, egy kisebb bokrosnál megállt, és leszállt a nyeregből. Kikötötte Butterfly-t, hiszen így könnyebben tud haladni. A kanca kissé megszeppenve, és sértődötten követte Bridge kezét, amint erős mozdulatokkal egy fához hurkolta a kantárszárat. - Bocsi kislány – Paskolta meg a ló nyakát – de most nem tudsz velem jönni. Aztán ott hagyta a fűből csemegéző lovat, és settenkedve megindult a farm felé. Mikor kellőképpen a közelébe ért, keresett egy rést, ahol átbújhat a kerítés között. Éppen meg is találta, mikor kutya ugatásra lett figyelmes. Óriási...! Gondolta magában, s gyorsan beugrott az egyik bokor mögé. Az ágai között még éppen átlátott, így azt is figyelemmel kísérhette, amint egy ébenfekete hajú kislány kivezet egy palomino lovat az istállóból. Hátrapillantott a válla fölött, és látta, amint Butterfly is érdeklődve figyeli az eseményeket. Csak nehogy üdvözlésképpen elnyerítse magát, csak nehogy! Mikor visszanézett a farm irányába, a lány közel állt hozzá, és éppen felszállni készült, így Bridge-nek volt ideje alaposabban megnézni a lovat, és a lányt egyaránt. Hosszú, derékig érő, indián fekete hajnak, és tengerkék szemnek volt tulajdonosa a lány. Bridge szerint nem lehet több tíz évesnél. Kék lovaglónadrágot, és fehér pólót viselt, s ami nagyon meglepte Bridge-t: angol nyeregben ült! A kantárja is angol stílusú volt, és roppant büszkén ülte meg a lovát. Sarkát mélyen lenyomta, állát felszegte, a hátát kihúzta, és teljes összhangban volt a pónival. Nem volt valami nagy ló, így Bridge szerint biztosan póni volt. Kecsesen, könnyedén lépkedett, és a feszes szár ellenére roppant szabadon mozgott a feje. Mikor ügetéshez értek, Bridge észrevette, hogy a távolban lovagol valaki. Egy szürke lovon ült, és a hegygerincen haladt. Nem ért rá vele foglalkozni, így inkább visszatért a szeme az előtte ellovagoló lányra. Nemsokára vágtába kezdett, és látta a lovon, hogy teljes mértékben az uralma alatt tartja a lány. A pálya mögött egy fiú vezette ki a lovát az istállóból. Mikor közelebb ért, Bridge felismerte. Először el sem akarta hinni, kit lát. Tom jött be a lovagló pályára, és a fekete lova, teljes életnagyságban. A mén most még erőteljesebb, és fényesebb volt, mint legutóbb, vagy csak Bridge emlékezett rá rosszul. Egyből felpattant széles hátára, és körözni kezdett. - Akkor bemelegítünk, és indulunk? - Kérdezte a lánytól, aki mögötte lovagolt, anélkül, hogy hátrafordult volna. A feketeség lelassította a lovát, majd bólintott. Igen. - Válaszolta hangosan, és tömören. - Én már készen vagyok, csak rád kell várni... - Bridge látta, ahogy felvonja egyik szemöldökét, és előrehajol megpaskolni a lova nyakát, miközben folyamatosan az előtte lovagoló Tom hátát bámulja. Mivel Tom nem hallotta, vagy csak nem akart válaszolni, a lány elindult a kapu felé, majd mikor oda ért, leszállt a nyeregből. Kinyitotta a kaput, és kisétált rajta, a lova pedig szorosan, és engedelmesen követte. Tom odavágtatott, aztán ő is követte őket, ki a kapun. Mikor mind kint voltak, a lány visszaszállt a nyeregbe, miután bezárta a kaput. Egyből elindultak, és Bridge-nek eszébe jutott Butterfly. Ott áll kikötve, és Tomék simán észrevehetik. Görcsbe rándult a gyomra, mikor eszébe jutott, hogy esetleg észreveszik. Teljesen a bokor aljára lapult, mikor ellovagoltak előtte, és magában azon rimánkodott, hogy nehogy észrevegyék a kancáját. Szerencséjére azonban Butterfly-t jobban takarta a bokor, mint emlékezett rá, és a feje is valahol a gyér fű után járt, így szinte semmi sem volt látható a lánynak, és Tomnak. Figyelte őket, ahogy messze lovagolnak, s mikor látótávolságon kívül értek, felállt, majd leporolta a nadrágját. A kék farmer szinte sárga lett a homoktól. Már elindult a kancája felé, mikor a kíváncsisága visszaterelte a farm felé. Tudta, hogy nem jó dolog, amire éppen készül, de úgy érezte, ha már egyszer itt van, akkor miért is ne nézhetné meg magának alaposan ezt a helyet? Elindult hát a farm felé, s átbújt az előzőleg kiszemelt lécek között. Óvatosan haladt, nehogy valaki észrevegye. Gyorsan átlépkedett az istállóhoz, majd belépett a tágas épületbe. Hosszú folyosó nyújtózott előtte, két oldalán bokszok sorakoztak. Szinte majdnem mindből kikandikált egy-egy kedves lófej, s az egyik halkan fel is nyerített, mikor meglátta Bridge-t. Végig sétált a soron, majd megállt egy hófehér ló előtt. - Mahal – Olvasta fennhangon a nevét, majd megsimogatta az állat kedves, arab fejét. Éppen egy nagy adag szénát rágcsált, így Bridge inkább tovább sétált, és hagyta a lovat nyugodtan enni. Mikor lépteket hallott a háta mögött, teljesen megdermedt. Hirtelen levegőt sem kapott, és földbe gyökerezett a lába. - Hát te meg ki vagy? - Hallott egy mély, erős hangot. Nem mert megfordulni. - Kérdeztem vala... - Azonban Bridge már nem hallotta a végét, mert teljes erejéből futni kezdett. Tompán hallotta, amint a férfi megpróbál utána futni, de Bridge gyorsabb volt, és egy kicsavart mozdulattal már át is jutott a kerítés lécein. Gyorsan oda rohant Butterfly-hoz, aki csodálkozó tekintettel figyelte gazdáját. Bridge semmilyen simogatásban sem részesítette, amiért kissé megsértődött, de a lány nem foglalkozott vele. Remegő kézzel csomózta ki a fa köré csavart kantárt, és attól rettegett, hogy a férfi egyik – vagy talán mindkét – keze a vállán teremhet, és elkapja. Akkor minden bizonnyal vége lenne. Nagy erőlködések árán sikerült még idejében lecsomóznia a szárat, majd át is vetette Butterfly nyakán, aki még egyet csippentett volna a fűből, de Bridge megakadályozta benne. Fellendült a hátára, s egyből vágtára ösztökélte. A kanca kilőtt, ő pedig csak fokozta a sebességet. Olyan gyorsan száguldott, ahogy csak tudott. Bridge mér nem hallotta a férfi dörmögő hangját, de ennek örült is. Megmenekült, hála Butterfly-nak, és a gyorsaságának. Még elképzelni is szörnyű volt, hogy mi lett volna, ha a férfi elkapja. Bridge biztos volt benne, hogy az ember nem más, mint Tom apja, vagyis Ralph Newman személyesen. Amit a lány eddig látott Tom-ból, nem volt valami meggyőző, és ha ezzel vegyítette az apja hangját, hát szörnyű végeredményt kapott. Attól függetlenül, hogy egy óriási, és gyönyörű birtokon laktak, Bridge saját elgondolása szerint nem lehetnek valami kedves emberek. Butterfly olyan gyorsan vágtatott egészen hazáig, hogy mikor hazaértek, lovasa alig kapott levegőt. Még a farm udvarára is galoppozva faroltak be, Bridge-nek úgy kellett leállítani a lovát. - Oké kislány, leállhatsz! - Mondta hangosan, mire a kanca szép lassan, fokozatosan megállt. Mikor a lány leszállt a hátáról, a lónak tágak voltak az orrlyukai, tajtékzott, és zihált. Bridge közelebb lépett a fejéhez, és a ló szemébe nézett. - Jaj te jó ég... - Suttogta – Mit tettem veled?! - Megrázta a fejét, majd amilyen gyorsan csak tudta, leszedte a hátáról a nyerget, aztán a kantárt is. Hozott egy nagy adag szénát, és egy nagy vödör langyos vizet is a kancának. Az örömmel elkezdte falni, és inni, amit elé raktak. Bridge lelkiismeretesen elvégezte a csutakolást, talán még jobban is, mint ahogy kellett volna. Közel fél órán keresztül kefélte a kancát, aztán kitisztította a patáit, majd végül végig locsolta slaggal, és kihúzta a szőréből a felesleges vizet. Mikor mindennel készen volt, hátra lépett, és megcsodálta munkája gyümölcsét. Butterfly úgy csillogott, mint egy gyémánt, de szépségéhez méltatlanul őrült módjára falta az előtte lévő szénát. Mikor megszáradt, Bridge bevezette a bokszába, majd egy búcsúpuszit nyomott puha orrára. - Holnap találkozunk, Butterfly. - Köszönt el tőle, majd kiment az udvarra, hogy elpakoljon maga után: a maradék szénát behordta a kancája bokszába és a vizet is elé rakta, elrakta a tisztítóeszközöket, és a lószerszámokat, majd egy seprűvel a fűbe seperte a slagozáskor földre került vizet. Fáradtan tántorgott be a ház ajtaján, ami előtt Ceska feküdt, s farkát kezdte csóválni, mikor meglátta a lányt. Bridge fáradtan lehajolt hozzá, és megvakargatta a füle tövét, aztán besétált a házba. Kellemes hűvös ömlött rá, és ebben a pillanatban roppant hálás volt annak az embernek, aki feltalálta a légkondicionálót. Danny a fotelben ült, mit ült, inkább feküdt, és egy sorozatot bámult. Mivel nem vette észre, hogy Bridge bejött, a lány ráköszönt. - Hahó! - Rikkantott nagyot, mire Danny megugrott, és Bridge nevetésben tört ki. - Haza értem. - Nevette aztán. - Nagyon vicces! - Mormogta a fiú, s följebb húzódott a fotelben. - Rám hoztad a frászt! Amúgy hol maradtál ilyen sokáig? - Nézett a lányra, és kérdőre vonva felvonta a szemöldökét. - Hát... - Bridge tétovázott kicsit, mert nem volt biztos benne, hogy el akarja mondani Danny-nek, hogy milyen kis kirándulást tett, így inkább mást mondott. - Lovagoltam egy kicsit, és tovább tartott. - Füllentett, majd a csaphoz lépett, s töltött magának egy pohár vizet. Ekkor Steve bácsi lépett le a lépcsőn, és megkérdezte a lányt, hogy miért maradt ilyen soká. Bridge ismét elmesélte, vagyis füllenetette, hogy lovagolt egy „kicsit”. Ő nem kezdett gyanakodni a lány szerencséjére, s Bridge végre elindulhatott fölfelé a lépcsőn. Mikor a második fokot érte a lába, hangos, éktelen patadübörgést hallott az udvar felől. Majd valaki hangos csattanással kivágta az ajtót. - HOL VAN?! - Ordította, s vérben forgó szemekkel végignézett a házon, majd megakadt Bridge-en. A lány alig kapott levegőt, és szíve kalapácsként verte a mellkasát. - Szóval igazam volt! Te vagy az! - Majd óriási léptekkel el indult felé, de Steve bácsi megállította. - Neked is jó napot, Ralph! - Állt elé, majd kihúzta magát, és megigazította az övcsatját. - Mi szél hozott errefelé, és mit akarsz te Bridge-től, ha szabad kérdeznem? - Danny is felállt, s Bridge mellé lépett, aki kikerekedett szemmel bámulta a férfit, s a lépcső korlátját markolászta. - Ez a lány – kezdte Ralph, és ujjaival Bridge felé bökött. - Ez a lány az imént az istállómban járt, és adott valamit a lovamnak! - Bridge falfehér lett, és nem hitt a fülének. Hogy adott volna a lónak valamit?! Hiszen még alig hogy csak megsimogatta! Ez a férfi idejön, és alaptalanul vádolja! Bridge az a fajta ember volt, aki nagyon könnyen dühbe gurult, és olyankor bizony nem nézte, mit mond, csak ömlöttek ki a száján a dolgok. Elengedte a korlátot, amit görcsösen szorongatott, majd lelépett a lépcsőről, s mindenki rá nézett, de ő csak Ralphot bámulta. Egy ideig csak nézte-nézte, majd összeszűkítette a szemét. - Igen, tényleg ott voltam – Kezdte lassan, de hangosan, hogy mindenki, még az idő közben beloholó Ceska is hallja, aki figyelmesen leült Ralph, és Steve között. - De nem adtam semmit a lovának! - Bridge már szinte a hisztérika szintjét ütötte, mert sohasem tudta magát türtőztetni, ha ilyen helyzetbe került. Nem akart viszont sikítozó óvodásnak látszani, így inkább uralkodott magán. - Nézze, Mr. Newman. Igen, bevallom, tényleg ott voltam, és erről senki sem tudott, amíg maga meg nem látott. - Mély levegőt vett, mintha a világ leghosszabb mondatát akarta volna elmondani. - De ismétlem; semmit, de semmit az ég világon nem adtam a lovának! - Bridge hevesen hadonászott a kezével, majd nyelt egyet. - De miért olyan fontos, hogy adtam-e neki bármit is? - Felvonta a szemöldökét, és visszalépett a lépcsőfokra, majd figyelmesen hallgatott. - Azért fontos – kezdte halkan a férfi, mintha maga is megilletődött volna Bridge kis előadásától. - mert vannak dolgok, amire allergiásak egyes lovak. Az én Mahal-om például köhögni kezd az olyan szénától, ami túlságosan poros. - Bridge magasra vitte szemöldökét, és majdnem elkezdett kuncogni. Hogy allergiás? A poros szénára? Életében nem hallott még ilyet! Nagyon viccesnek hatott, ahogy elképzelt egy lovat, aki poros szénát eszik, majd elkezd köhögni. De ez most nem éppen egy vicces szituáció volt, így türtőztette magát, és visszafojtotta a nevetést. Steve bácsi újra kihúzta magát, s megköszörülte a torkát. - Nos Ralph – kezdte vészjóslóan – ha mindent kiderítettél, akkor mehetsz is. - Lerítt róla, hogy ne nagyon szereti, ha a férfi a házában van. El is indult az ajtó felé, hogy kitessékelje vendégét. - Viszlát legközelebb, Newman! - Azzal kitolta Ralphot az ajtón, és becsukta. Mikor a háta mögött tudta a fickót, nagyot sóhajtott, mintha egy nagy gondtól szabadult volna meg, s szeme Bridge-re terelődött. A lány érezte, hogy ez a dolog nem maradhat szó nélkül, s most őt fogja kivallatni. Így el is indult a konyhaasztal felé, majd leült az egyik kék székre. Mikor Danny, majd Steve bácsi is csatlakozott hozzá, mesélni kezdett. Elmondta, hogyan indult el a kimúlt Ginger-től, aztán hogy hogyan vadult meg ismét Butterfly, hogy megmutatta neki a házat, hogy látta Tom-ot, és a lányt, végül ahogy megsimogatta a lovat, és ahogyan Ralph észrevette, majd hazavágtatott, és lecsutakolta Butterfly-t. Mondókája végén felnézett, de legnagyobb meglepetésére egyik arcon sem látott dühöt, amitől nagyon megkönnyebbült. Még mielőtt bármit is mondhattak volna, Bridge kihúzta magát. - Most pedig én akarok kérdezni valamit – kezdte – mi van Ginger-rel, és ki volt az a lány a farmon? - Danny szólalt meg, mert Steve bácsi mintha meg se hallotta volna a kérdést, kifelé bámult az ablakon, és a csillagokat leste, mert időközben besötétedett. - Ginger-t holnap, kora reggel fogjuk eltemetni a legelő mellett – Bökött fejével a távoli mezők felé. - Az a lány meg minden bizonnyal Kitty, Tom unokahúga. - Végül megvonta a vállát, és felállt. - Most szerintem lezárhatjuk ezt az ügyet. Feküdjünk le, mert holnap nehéz, és fárasztó napunk lesz. Mindenki egyetértően bólintott, s elindult, hogy elvégezze a dolgát. Bridge először elment, és gyorsan lezuhanyzott, majd bebújt az ágyába. Megpróbált ugyan aludni, de nem ment neki. Folyton az járt az eszében, hogy holnap reggel eltemetik Ginger-t. Nem nagyon ismerte a kancát, de szép állat volt, és nem érdemelt halált. Még mindig nem tudta, ki képes ilyesmire. De őt nem olyan fából faragták, hogy annyiban hagyja a dolgot. Elhatározta, hogy holnap nekilát kideríteni Ginger halálának felelősét. Másnap hajnalban ébredt, s az ablakán keresztül besütött a nap. Vöröslött, mint egy tűzgolyó, s átfestette az egész eget is. Bridge még egy kicsit lustálkodott, de aztán felkelt, s magára húzott egy farmert, és egy sárgás-fehéres shortot. Lelopakodott a lépcsőn, majd evett valamit, aztán kisétált a reggelbe. Odakint még kissé hűvös volt, de ugrándozva baktatott át az istállóba, s bent már melegebb volt, így ott nem fázott. - Heló kislány. – Köszöntötte a még kissé bóbiskoló Butterfly-t. – Jól aludtál? - A ló erre horkantott egyet, s megrázta a fejét, hogy felébredjen. Bridge nevetett, majd elindult az ápoló felszerelésekért. Lassan egy hete volt a farmon, s nagyjából mindent ismert már. Belépve a nyergesbe kellemes illat töltötte meg az orrát. Egy pillanatra lehunyta a szemét, s mélyet szippantott a patazsír, és a bőr bűvös egyvelegéből. Aztán kinyitotta, és mosolyogva fogta meg egyik kezében az ápoló felszerelésekkel teli dobozt. Mikor belépett a kanca bokszába, kellemetlenül vette észre, hogy bizony ideje lenne trágyázni egyet. Most azonban a csutakoláshoz látott neki, így ezt fejezi most be. Addig fényezte, sikálta, és kényeztette Butterfly-t, hogy az csak úgy csillogott-villogott. Bridge elégedetten szemlélte munkája gyümölcsét, aztán elpakolt maga után, s a nyergesből visszaérve egy talicskával, szénával, és vasvillával felszerelten lépett újra elő. Mielőtt azonban nekilátott volna a munkának, Butterfly-ra citromsárga (csak hogy összeilljenek ) kötőféket tett, s kivezette a karámba. Levette róla a vezetőt, s visszaballagott az istállóba. Útközben meglátott pár embert, aki a karámok mögött egy gödröt ásnak. Bridge-nek elszorult a szíve, hiszen tudta, minek ássák. Inkább gyors léptekkel visszarohant a bokszba, és nekilátott a feladatának. Olyan tisztára takarította a bokszot, hogy enni lehetett volna a padlójáról. Arra gondolt, hogy szegény Butterfly-t nem kéne még visszahozni, mert így is, egész nap be van zárva, inkább kint kéne hagyni a karámba, had rohangáljon kedvére, s eképpen is tett. Nemsokára Danny jelent meg az istállóban, s üdvözölte Bierly-t, majd Bridge-nek is odaintett. Mikor meglátta, hogy Butterfly nincsen a helyén, egyből kérdezősködni kezdett. - Hát a kancád meg hol van? - Nézett be a bokszba, de egyből hozzá is tette; - Látom kicserélted az almot. Szép munka! - Bridge mosolyogva bólintott, majd elmesélte, hogy Butterfly a karámban van. Végül nem bírta tovább, feltette a kérdést. - Mikor temetjük el Ginger-t? - Nem mert sehová sem nézni, inkább egy szalmaszállal babrált. Hallotta, amint Danny sóhajtott egyet. - Igazából pont ezért jöttem – Mondta. - vagyis érted, hogy gyere. Bridge összeszorított szájjal bólintott, s követte a fiút, ki az udvarra. Mikor elérték a legelők mögötti, zöldes-sárgás fűvel borított rétet, a lány látta, hogy sokan már kint vannak. Többek között ott volt Steve bácsi, természetesen Vick, egy pár cowboy, és Bridge látta Lisát is. Ginger maga egy koporsóban – ami kartonból volt – feküdt, és nem látszott. Bridge egy kicsit örült is, hogy nem látja, mert nem a legszebb látvány volt az, ha az ember egy kimúlt állatot lát. Észak felől rohamosan közeledtek feléjük a viharfelhők. Egy heves szélhullám végigsöpört az udvaron, s felkavarta a port, amitől a lánynak köhögnie kellett. Pár meber körbefogta a koporsót, és egy kisebb daru segítségével beemelték a gödörbe. Bridge elsuttogott pár szót a kancának, s közben a többi kalapossal együtt levette a kalapját. Lisa egy marék szénát szórt a kanca után, és látszott rajta, hogy jobban megviseli az eset, mint másokat. Ezt Danny is észrevette, mert mellé lépett, és vígasztalóan a vállára tette kezét. Lisa suttogott valamit felé fordulva, s mivel Bridge tudott kicsit szájról olvasni, valami olyasmi lehetett, hogy „köszi” meg hogy „jól vagyok”. Pár cowboy földet kezdett lapátolni a sírra, s nemsokára teljesen betemették a lovat. Valaki csináltatott egy fejtáblát is, amit felhúztak a kupac felé, s gyönyörű, virágokkal borított betűkkel ott állt a Ginger felirat. Bridge-t meghatotta a jelenet, s egy könnyet hullatott el a kancának. - Hát visztlát, kislány! - Suttogta maga elé, miközben letörölte szeméről a könnyet. Felmosolygott a vállára kezét tevő, bátorító Steve bácsira, majd Danny-re, és Lisa-ra sandított. Elvigyorodott – noha tudta, hogy nem szép dolog – mert ők ketten már egy másik világban jártak. Gyorsan el is kapta onnan tekintetét, nehogy tovább mosolyogjon, és valaki észrevegye, aztán félreértse. Az emberek el kezdtek szállingózni a sírhely mellől, s Bridge is elindult. Visszapillantva szemtanúja volt, ahogy Danny otthagyja Lisát, s a lány lehajolva végigsimítja a kanca sírját. Vörös haja hosszan leomlott vállán, mikor végül felállt. Bridge gyorsan továbbindult, nehogy Danny beérje, mert akkor biztosan megkérdezi, hogy miért maradt így le. Azt pedig nem akarta. Inkább a ház felé vette az irányt, s rohamléptekkel trappolt be a lakásba. - Mi van, talán üldöz valaki?! - Kérdezte az újságból felhajoló Steve bácsi, s mogorván nézett Bridge-re, de csakhamar felderült az arca. - Édesanyád hívott – Mesélte, s Bridge száján is hatalmas mosoly terült szét. - Azt mondta, hogy hívd majd fel este, mikor ráérsz, mert már régen hallotta a hangod, és beszélni szeretne veled. - A lány bóintott, majd boldogan vetette magát a szekrénynek. Az első dolog, ami a keze ügyébe akadt, egy csoki volt, amit gyorsan ki is vett, s felrohant vele a szobájába. Szélesre tárta az ablakot, s leheveredett az ágyára. Beszívta a beömlő levegőt, amely valahonnan a közelről esőillatot hozott. - Hamarosan esni fog. - Mosolyodott el, s fejében már meg is jelentek az esőben vágtató fekete lovak. De el is tűnt a mosolya, mert eszébe jutott valami. Fekete. Lovak. - Moderator! - Csapott a homlokára. - Ki kell hozzá mennem! - Majd a csokit az ágyon hagyva, rohant is a lépcső felé, de bele botlott Danny-be. - Hohó! - Állította meg – Hová ilyen hevesen, kisasszony? - Bridge dobbantott egyet a lábával, és dühösen fújtatott, akár egy felhergelt bika. - Danny. Ne hívj kisasszonynak, és Moderatorhoz igyekszek ilyen hevesen! - Utánozta a fiú hangját, majd megpróbállt tovább furakodni, de unokabátyja nem hagyta. Felvont szemöldökkel nézett rá le. - Esőben akarsz kimenni? - Még nem esik. - De mindjárt fog. Végül Bridge nem bírta tovább, és minden erejét megfeszítve elkiáltotta magát. Mikor kiabált, ijesztően felnőttes volt a hangja. - Danny! Az ég szerelmére, állj már odébb, mert feltartassz! Ha még egy szót szólsz, én esküszöm, hogy nem állok jót magamért! - A végén dühösen a fiúra nézett, s szeme villámokat szórt. A fiú meglepetten arrébb állt, és Bridge rohamléptekkel vetette magát a lépcsőfokokon keresztül. Még hallotta, ahogyan Danny elvékonyította a hangját, és utánozza Bridge-t, aztán nagyot nevet. Nem érdekelte, most az volt a fontos, hogy minél előbb a felnyergelt Butterfly-on vágtasson Moderator felé. Hamarosan az istállóban állt, és a heveder megszorításával bajlódott. - Kérlek, könyörgöm, ne csináld! - Sopánkodott a hevedernek, amely nem akarta magát bekapcsoltatni a foltos hason. Mikor a keze végigsiklott Butterfly hasán, megdöbbentő jeleket vett észre. A kanca hatalmas szemekkel ránézett, s Bridge nagyot ütött a hasára. - Te rosszaság, te! Felfújtad a hasadat, mi?! - Majd mégegyet adott a lónak, s az sunyítva kifújta a levegőt. Ekkor már természetesen sikerült meghúzni a hevedert, s Bridge futva vezette ki a lovat az udvarra, még a boksz ajtót is elfelejtette becsukni maga után. Kint felpattant a nyeregbe, és elvágtatott. Az eső vészesen közel volt már, s nagy volt a csend. A nagy, nyári viharok előtti csend. Megrázta a fejét, és szorosan rá nyomta fehér Statson kalapját. Mégjobban bele mélyesztette sarkát Butterfly oldalába, mire az rákapcsolt. Nem vágtattak olyan gyorsan, mint tegnap, de most is úgy száguldottak, mint a szél. Nemsokára már lefelé trappoltak a dombon, s a kanca szinte még ügetett, mikor Bridge leugrott a hátáról. Talán kissé túlzásba vitte a nagy sietséget, de az ég tényleg bármelyik pillanatban leszakadhat, úgyhogy sietnie kellett. Moderator kitágult orrlyukakkal szimatolt bele a levegőbe, s halkan felnyerített, mikor meglátta a lányt. - Szia fiú! - Köszönt a ménnek Bridge, majd megsimogatta puha fejét. - Megengeded, hogy megnézzem a sebedet? - Azzal már siklott is hátrafelé a keze, s megállt a hegen. Legnagyobb meglepetésére a seb már majdnem teljesen be volt gyógyulva, szinte alig látszott belőle valami. Mikor megbizonyosodott róla, hogy minden rendben, elköszönt a lótól. - Akkor rendben leszel, ugye? - Majd elindult Butterfly felé, aki lomhán lógatta a fejét. Egyből a nyeregben termett, s felnézett az égre. Abban a pillanatban nagyot dörgött, mire pár ló felkapta a fejét, néhányan sunyítottak, egy-két ló vágtázott is pár kört. Bridge megborzongott. A levegő fülledt volt, és a fák selytelmesen susogtak. Úgy érezte, nincsen egyedül: valaki figyeli. Jelt adott Butterfly-nak, mire az elvágtatott. A lány szorosan rálapult nyakára, és együtt mozgott vele. A tekintetet ott érezte a hátán, de megpróbálta az agya legmélyebb zugába száműzni. Kancája gyorsan hazavitte, s Bridge ellátta, aztán még épp idejében loholt be a házba, hogy nehogy megázzon. Mikor ugyanis belépett a tölgyfa-ajtón, leszakadt az ég. Egy ideig még nézte, ahogyan az esőcseppek felverik a port, s mindent eláztatnak, aztán a vízcsaphoz lépett. A vágtatásban nagyon kiszáradt, és innia kellett valamit. Miután leöblítette a torkát, felsétált a lépcsőn. Danny szobájából szólt a TV, így a lány tudta, hogy valószínűleg a fiú odabent van. Steve bácsi biztosan egy ügyet intéz, Julie pedig csak majd késő este érkezik. Becsukta maga mögött az ajtót, és a fiókjából kihalászta az éppen olvasott lovas regényt. Letelepedett az ágyára, és felütütte a könyvet, miközben másik kezével kinyitotta a csokit. 5. Fejezet Mikor másnap reggel Bridge felébredt, már hétágra sütött a nap. Meglepettem vette észre, hogy a csokipapír ott hever mellette, a nyitott könyv a hasán, és a tegnapi ruhájával fekszik az ágyon. Felült, majd álmosan ásított egyet. Valaki tevékenykedett a konyhában, ezért gyorsan felpattant, elrakta a könyvet, s a csokipapírral a kezében elindult lefelé. - Jó reggelt! - Köszönt Steve bácsinak, aki éppen egy serpenyőt tett a tűzre. - Reggelt? - Nevetett –, Inkább delet, Bridge! - s az órára mutatott. Bridge ránézett, miközben kidobta a csokipapírt. - Már majdnem féltizenkettő van! - Azzal beleütött pár tojást a serpenyőbe, mire az sisteregve kényszerült megsülni. Bridge nagyot sóhajtva leült az egyik székre. - Te jó ég... - Törölte át két kezével az arcát. - Már ilyen késő van? - Hirtelen felpattant. - Nem etettem meg Butterfly-t! Ó, én hétalvó! - De megnyugodva ült vissza a székre, ugyanis Steve bácsi megnyugtatta, hogy Danny minden lóról gondoskodott. - De miért nem ébresztettetek föl? - Tette fel a kérdést, miközben nagybátja egy csésze teát tett elé. - Azért, mert megérdemelsz egy kis plusz pihenést. - Bridge nem érette, hogy miért járna ki neki a plusz pihenés, de nem firtatta a dolgot, inkább megitta a teát. - Hallottam, hogy tegnap voltál kint Moderator-nál. Szépen javul, nem igaz? - A férfi elégedetten mosolygott, s kiszedte a tojásokat egy tányérra. Bridge némán bólintott, és nem szólt semmit. -Bridge? - Egyből felkapta a fejét, mikor Danny jelent meg az ajtóban. - Menj ki az istállóba, Lanice tartogat neked egy kis meglepetést! A lány nem éretette, hogy a sárga kanca milyen meglepetést tartogathat neki, de megadta magát. Felállt, aztán meg sem állt az istállóig. Erlőször üdvözölte Butterfly-t, és megígérte neki, hogy miest megnézte, milyen meglepetés vár rá, azonnal visszajön hozzá, és fényesre csutakolja. A kanca egy méltatlankodó nyerítéssel engedte útjára a lányt. Mikor Bridge benézett Lanice bokszában, elakadt a lélegzete. Két élettel teli, óriási szempár nézett vissza rá. Sárga fej, test és pipaszár lábak, ezek jelezték, hogy egy kiscsikó néz vissza rá. Danny sétált mellé, és vigyorogva nézte a csikót. Bridge a fiúra, aztán Lanice-re, végül a csikóra nézett. A kezével befogta a száját, nehogy elsikoltsa magát. Inkább csak suttogott, mellékesen azért is, nehogy megijessze a csikót. - Istenem, de édes vagy! - Csak halk szavak jöttek ki a száján, mert az új jövevény teljesen letaglózta. Az kissé az anyja mögé húzódott, mert nem tudta, mit várhat a két idegentől. - Mikor született? - Tette fel a kérdést Bridge, miközben folyamatosan a csikót figyelte. - Ma hajnalban. – Mesélte Danny. - Éppen kijöttem megetetni a lovakat, mikor benéztem Lanice-hez is. A földön feküdt; már vajúdott. Gyorsan hívtam apát, de nem volt szükség a segítségünkre, mert mire jisszaértünk, már a csikót nyalogatta. Közben Steve bácsi is csatlakozott hozzájuk, és mindhárman a csikót bámulták. Végül aki legutoljára érkezett, törte meg az idillt. - Tudom, hogy gyönyörű kiscsikó -, mondta – de nekünk dolgunk van, és még lesz időtök, hogy nézzétek. Ezek a határozott szavak szétrobbantották őket, és mindenki elindult a dolgára. Bridge az ápolófelszerelésekkel a kezében indult Butterfly bokszába, és nekilátott a csutakolásának. A kanca élvezte a kényeztetést, és lomhán, félig nyitott szemmel bámult ki a bokszajtón. Mikor végzett vele, hogy lecsutakolja, felnyergelt, és kivezette az udvarra kancáját. Mikor éppen felakart szállni, Butterfly úgy gondolta, ideje egy kicsit szórakozni. Ügetésben elindult a karámok felé, a fél kengyelében lógó Bridge-el. - Hé, te! - Sikoltotta a lány, s felnyomta magát a nyeregbe, hogy a kanca ne tudja maga után húzni. - Azonnal állj meg, hallod? - S nagyot rántott a szárba, mire a ló lesunyt fülekkel megállni kényszerült. - Mit képzelsz magadról, te rosszaság?! A pálya felé indultak, ahol Danny éppen Bierly hátára tolta föl magát. Bridge megállt mellette, és megpaskolta Butterfly nyakát. - Hát te meg hogy kerültél ide? Észre se vettelek, mikor eljöttél mellettem... Eljöttél eggyáltalán? - Igen. - A fiú válasza meglepően rövid, és tömör volt. Bridge nem értette, miért válaszolt így, inkább megvonta a vállát, és nyújtott ügetésben megindult a pályán. A versenyig már csak három nap volt, és ő elég keveset gyakorolt rá. Minden erejével azon volt tehát, hogy Butterfly-t a lehető legjobb formába hozza. Az elkövetkezendő két napban egyfolytában edzettek, és a ló szépen fejlődött. A csikóval is minden rendben volt, állandóan csak játszott, evett, és alvott. Bridge a nap végére hulla fáradt volt, és úgy érezte, menten összeomlik. Még a verseny előtti napon is este, mikor végre ágyba került, szinte másodperceken belül elaludt. Azt hitte, hogy nem fog majd tudni aludni, mert izgulni fog, azonban szerencséjére nem volt igaza. Álmában egy hídon vágtatott Butterfly hátán, és egy sötét alak üldözte. Az alak feje fölött villámlott, és eső helyett vér esett a felhőből. Hajnalok hajnalán riad föl rá, hogy Ceska valamit nagyon ugat odakint. Halkan fölkelt, és a nyitott ablakhoz lopódzott. Megpróbált kivenni valami alakot, vagy bármit, ami gyanús lehet. Cuppogott egy halkat a kutyának, aki érzékeny fülének köszönhetően egyből meghallotta, és farkcsóválva a ház oldalának támaszkodott két tappancsával. - Mi az kislány, mit látsz? - Suttogta le a kutyának, de az mintha meg se hallotta volna, csak lógatta tovább a nyelvét. Azután a domb mögül patadobogásokat hallott, és biztos volt benne, hogy a ménes rója köreit. Még egyszer utoljára végignézett a tájon, ahol nagyon messze már látszottak a nap első sugarai. A tekintete a még hiányos pályára esett, és jóleső bizsergéssel bújt vissza az ágyába. A teljes reggel hamar eljött, és Bridge már korán fent volt. Magára húzott egy tiszta farmert, és egy kockás blúzt. A haját hosszú lófarokba fonta, majd felhúzta a csizmáját. A kalapja hófehér volt, így tökéletesen illett Butterfly foltjaihoz. Lerohant a lépcsőn, s tekintete az asztalon heverő tengernyi ételre esett. A gyomra viszont reggel óta görcsben volt az izgalomtól, így gondolni sem tudott az ételre. Inkább kisietett az istállóba, ahol meglepetés várta. Az egyébként nyugodt istállóban tengernyi ember nyüzsgött, és mindenki egy lovat csutakolt. Voltak olyan lovak is köztük akiket a lány még életében nem látott. Gyorsan megnézte a csikót, majd Butterfly-t is üdvözölte. Aztán megkereste Danny-t, de sehol sem találta. Helyette azonban ott volt Steve bácsi, aki a saját lovát csutakolta. - Steve bácsi, nem tudod hol van Danny? - Kérdezte, majd megsimogatta a sárga fejét. - De tudom. Odakint van a pályán pár barátjával, és építik. - Biridge bólintott, és feltette a kérdését. - Mi ez a sok ember itt? - Bökött fejével az istállóban nyüzsgő emberek felé. - Mit keresnek itt ennyien? - Mindenki a versenyre jött, Bridge. - A versenyre? Ennyien? - Nagyot nyelt, és gyomra véglegesen összerándult. Ennyi ember lesz a versenyen? - Értem... - Válaszolta, és elrohant a kancája bokszába. Steve bácsi mosolyogva nézett utána. Bridge nekidőlt az őt néző Butterfly oldalának, és megtörölte a homlokát. Attól, hogy ennyi ember van itt, mégjobban rájött a lámpaláz. Mi lesz, ha Butterfly nem akar majd engedelmeskedni, vagy ledobja, vagy leesik... Bridge! Hagyd ezt abba! Nem fogsz se leesni, se nem fog ledobni, és engedelmeskedni fog neked, hallod?! Ennyi gyakorlás után ez természetes! A belső hang kijózanítólag hatott rá, és erőt vett magán. - Te segíteni fogsz nekem, ugye? - Simogatta meg a ló fehér foltját a fején. - Olyan vagy, mint egy földreszállt angyal... Egy földreszállt agyal... - Ezt mondogatva indult meg, hogy átverekedve magát a kalapos tömegen, megszerezhesse Butterfly ápolófelszerelését, és szerszámait. Egy hófehér nyeregalátétet melt le a polcról, ami teljes összhangban volt a lovával, és a ruhájával. Megpróbált magabiztosan kinézni, és ez sikerült is. Bár belül zakatólt a szíve, kívülről olyan volt, mint aki nagyon biztos a dolgában. Ez volt élete első vestern stílusú versenye, de biztos volt benne, hogy Butterfly a segítségére lesz. A kanca nagyon segítőkész lett, mióta tudta, hogy a lányra számíthat. Így hát teljes volt az összhang közöttük, ami Bridge otthoni edzője szerint a lovaglás legfontosabb alapja. Miközben Butterfly fekér foltjait kefélte hófehérre, az egyik kedvenc számát kezdte el dúdolgatni, hátha attól megnyugszik. A kancája félig lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést. Látszólag olyan nyugod volt, mint általában. - Te aztán tényleg biztos vagy magadban, mi? - Ütögette meg a kanca farát, majd lecsúsztatta a kezét a lábán, hogy elérje a patáját. Hirtelen valaki megállt az ajtó előtt. - Szia Bridge! - Szólt egy hang, ami valahonnan ismerős volt a lánynak. Felpillantott, és legnagyobb meglepetésére Lisa állt előtte. - Nem tudod, hol találom Danny-t? Bridge kisöpört egy tincset a szeméből, és a pálya felé mutatott. - Steve bácsi szerint ott vannak. - Majd elmosolyodott, ha eszébe jutott, hogy a lány Danny-t keresi. Felesleges volt megkérdezni, miért. - Hát tem eg min mosolyogsz? - Kérdezte Lisa, és ő is mosolygott. Megsimogatta Butterfly fejét, és a pálya felé nézett. - Gyönyörű egy ló vagy, ugye tudod? - Aztán Bridge-re nézett. - Köszi a segítséget, és sok sikert! - Hát... Kössz. - Majd elvigyorodott. Lisa elindult a pálya felé, Bridge pedig kinézett a bokszból, és legnagyobb megleptésére Danny rohant felé. Bridge-nek ez már sok volt, és kitört belőle a nevetés. - Bridge! Bridge! - Danny lélekszakadva rohant felé, és meglepetten állt meg a nevető lány előtt. - Te meg mint nevetsz? - Ha... Ha Lisát keresed, éppen most ment... Ki... Téged keres... - Bridge a hasát fogta, és igazából maga sem tudta, hogy min nevet. Danny felvont szemöldökkel hátrált a kapu felé, hogy a pályára indulhasson. - Hát... Kössz... - Majd megfordult, és kirohant az ajtón. Miután Bridge-nek abbamaradt a nevetési kényszere, felnyergelte a lovát, majd kivezette a napfényre. A pályán egyre gyűltek az emberek, és Bridge az itatóhoz lépett. Nagyon meleg volt aznap, így Butterfly-nak szöksége volt egy kis vízre. Miután tele itta magát, Bridge a nyeregbe libbent, hogy elkezdjen melegíteni. Már csak fél órája volt, és kezdődik a verseny. Ő maga a harmadikként indult. Ez nem volt olyan rossz, mert viszonylag hamar túl lesz rajta, de meg tudja figyelni, hogy kell vigyázni, és tanulhat a másik két lovas hibáiból. A pálya mellet berendeztek egy kis melegítő részleget, ahol mindenki kedvére készülhetett elő. Volt pár lovas, akik már melegítettek, de szerencsére nem volt túlzott létszám. Voltak, akik még csak csutakolták a lovaikat. Bridge nyolcasokat kezdett el leírni Butterfly-al, s nagy örömére a kanca tényleg olyan volt, mint egy földreszállt angyal. Nemsokára letwelt az a maradék fél óra, és kezdetét vette a verseny. Az első lovas nagyon jó időt futott a pályán, a második viszont borzasztó volt. Mintha nem is gyakoroltak volna semmit! A lova minden ugratható akadályt levert, ellenszegült a hídnál, és még a kaput sem tudták becsukni rendesen. A lovas arcán nagyon nagy csalódottség ült, mikor lelovagoltak a pályáról. Bridge most már nagyjából tudta, hogy mire kell odafigyelnie, így próbált magabiztosságot sugározni, hogy Butterfly is átvegye. Mikor elindultak, Butterfly úgy kilőtt, hogy lovasa majdnem a földön talláta magát. A kanca egymás után vette az akadályokat; szinte nem is kellett irányítani. Annyiszor átvették már a menetét a dolognak, hogy kitörölhetetlenül beleégett Butterfly agyába. Bridge-nek csak annyi volt a dolga, hogy rásegítsen a galoppra. Az éles kanyarban, ami után rá kellett ügetésben lovagolni a hídra, olyan gyorsan vették be még vágtába, hogy Bridge azt hitte, a kancája nem tud majd megállni, és kifarol. Ami önmagában még nem rossz, csak akkor, ha a ló el is esik. Akkor akár végzetes is lehet. Azonban most nem ez történt; Butterfly egyenletesen ügetett át a tarka virágokkal szegélyzett hídon. Aztán ismét vágtára váltott, és könnyedén átrepült a három, közel egymáshoz elhelyezett farönkön. Egyre lassuló, ritmusos vágtában értek a kapuhoz, s ott Butterfly hirtelen megállt. Lépésben behátrált a kapuhoz, s könnyedén végrehajtották a kiszabott feladatot. Aztán még egy utolsó, gyors galoppban bevágtattak a célba. Valaki mikrofonba mondta a nevüket, és hozzátette, hogy az eddigi legjobb idő. Bridge mámorosan szállt le lova hátáról, és átölelte verejtékes nyakát. - Köszönöm, kislány – Suttogta a ló fülébe, majd elvezette, hogy megitassa, és ellássa. Butterfly úgy szívta magába a vizet, mintha egy élő szivacs lenne, amely sohasem akarna megtelni. - Elég lesz már, te teve! - Mondta nevetve a kancának, s szeretettel megpaskolta az oldalát. Az felemelte a fejét, és tengerkék csókaszemét Bridge-re emelte. Aztán elnézett a távolba, s hirtelen megrázta a fejét. Az ajkán lógó apró, kiristálytiszta cseppek gyémántként szóródtak szét körülötte, és gazdája is kapott belőle bőven. - Hé, te! - Nevetett Bridge, miközben megpróbálta lezsedni magáról a vizet, de e helyett csak mégjobban szétkente magán. Inkább tovább kefélte a kancát, aki most az elészórt szénából csemegézett. Mikor készen volt, még átmosta a lovat a slaggal, aztán tajtékvonóval kihúzta a maradék vizet Butterfly szőréből. Még volt pár versenyző, és csak aztán volt eredményhirdetés, ezért Bridge addig sétáltatta a kancát, amíg meg nem száradt teljesen. Aztán oda vezette a versenypálya mellé, és az egyik rúdhoz kikötötte. Elindult, hogy keressen valami ehetőt, és megvárja az utolsó versenyzőt is. Bridge megnézte magának a lovast, és a lovát: Hosszú, szőke hajú lány volt, és egy vércsederesen lovagolt. Hibátlan kört mentek, viszont nagyon sok volt az idejük, így végül csak a negyedikek lehettek. Bridge dobogó szívvel nézett föl az eredményhirdető táblára. Mikor meglátta, mi az eredmény, majdnem kiesett a kezéből a szendvics. - Te jó ég! - Suttogott maga elé, és leült egy szénabálára. - Te jó ég, hármadikak lettünk! Alig merte elhinni, de igaz volt. Ott hagyta a szendvicset, és egyenesen Butterfly-hoz rohant. - Megcsináltuk, Butty! - Szorosan átölelte a nyakát, és egy nagy puszit nyomott a homlokára. - Harmadikak lettünk! El se merem hinni! Bridge örömében nagyokat ugrált, és puszikkal öntötte el a lovát. A versenyzőket nemsokára a pályára hívták, és megkapták a díjakat. Mivel Butterfly a verseny rendezésével megbízott farm tulajdona volt, ezért csak egy piros szalagot kapott. Danny osztotta ki a szalagokat, és a kancánál megállt egy pillanatra. - Majd kapsz dupla adag szénát. Aztán tovább ment, Bridge pedig szeretettel megpaskolta a kanca nyakát. Mikor minden elcsendesedett, a lány még este kiment a lovához. Bement a bokszába egy kefével a kezében, és elkezdte lesuvickolni Butterfly-t. - Nagyon jó voltál ma, kislány. Remélem tudod! - Azzal még egyszer magához szorította a kancát, s magába szívta kellemes, édes szalmaillatát. Aztán Bridge kilépett a bokszból, bezérta maga mögött az ajtót, s kilépett az udvarra. Még páran voltak az udvaron, de lassan minden kiürült. Az utolsó lószállító kamionok tűntek el, s tetejüket vörösre festette a lemenő nap sugara. Bridge fáradtan, de megbabonázva sétált át a házhoz, s mámorosan csukta be maga mögött az ajtót. A házban nem volt senki, így levetette magát a hívogató, puha kanapéra, s lehunyta a szemét. Mennyi minden történt ma! Mégis, olyan véget ért ez a nap... Sóhajtott egyet, majd elmosolyodott. Még mielőtt gondolat-menete tovább csúszhatott volna, nyitódott az ajtó, s léptekből arra következtetett, hogy Julie az, de tévedett. - Szia, Bridge! Bridge felült az ismerős hangra, s Lisát látta maga előtt, amint mosolyogva ránéz. A lány viszonozta a köszönést, majd Lisa arcát fürkészte, aki láthatólag keresett valakit. - Nem tudod véletlenül, Danny merre van? Bridge megrázta a fejét, majd az udvar felé mutatott. - Talán kint van a többiekkel... Nyergel, vagy takarít... - megvonta a vállát, majd visszatért arcára a mosoly – Valahol az udvaron lesz. Szerintem. Lisa is mosolygott, majd bólintott, aztán búcsút intve elmnodott egy „köszönöm”-öt, s kirohant az udvarra. Bridge sóhajtva felállt, majd a szobája felé indult. Mára elég volt a szórakozásból. 6. Fejezet Már a lépcsőn rohant lefelé, mikor Danny felkiáltott hozzá. - Hé Bridge, nemsokára beviszem Lisát a városba, nem akarsz te is bemenni? Mikor a lány leért, összevont szemöldökökkel nézett fel unokatestvérére. - Hogy én? Minek mennék én a városba? Közben leült az asztalhoz, és beleharapott egy pirítósba, ugyanis rettentő éhesnek érezte magát. Danny helyet foglalt vele szemben, s két – furcsán sárga – szemével komolyan fürkészte Bridge arcát. - Nos… Lisa vásárolgatni megy, és a lányok általában szeretnek vásárolgatni… Nem? Bridge szeme felcsillant, szája pedig mosolyra húzódott. - Vásárolgatni? Persze, hogy minden lány szeret! – Aztán megtörölte a kezét, s felállt. – Oké, akkor majd szólj, ha indulunk… Addig van egy kis időm Butterfly-ra. Danny bólintott, majd ő is elvett egy pirítóst, aztán még az ajtó felé tartó Bridge után kiáltott. - A pénz miatt ne aggódj, apám megdob pár bankóval… A lány visszafordult, miközben megpróbálta barna haját szoros vakorcsba fogni. - Minek? Nekem is van pénzem… Unokabátyja megvonta a vállát, s válaszolt. - Ma a mi vendégünk vagy. - Mintha nem az lennék már vagy egy hónapja, Danny… - Azzal elmosolyodott, s kilépett az udvarra. Az útja egyből az istálló felé esett, ahol először megnézte Lanice-t, majd a csikóját is. Vajon mikor fogják elnevezni végre? Megvonta a vállát, majd átsétált szeretett foltosa bokszához. A ló kidugta fejét, s értelmes, nagy csókaszemével a lányt pásztázta. Szájából kihullott az utolsó szalmaszál is, mikor üdvözlésképpen elnyerítette magát. - Neked is jó reggelt, kislány. – Bridge szeretettel átölelte a ló nyakát, amely megnyugtató meleget árasztott. Mikor elengedte az állatot, az lehajolt egy újabb adag szénáért, s mikor feje újra előbukkant az ajtó mögött, Bridge rá könyökölt a deszkára, s mesélni kezdett. – Tudod, ma nem tudok veled lenni délelőtt… Mert Danny bevisz minket Lisával a városba. Tudod, vásárolgatni… Furcsa lesz, de biztos jó. Otthon is sokat járok a városba. Majd hozok neked valamit, rendben? Butterfly mintha csak értette volna, bólintott egyet, aztán tovább rágta a sárga szénát, Bridge pedig nevetve indult el az ápoló felszerelésekért. Nemsokára vissza is ért a bokszhoz, s neki látott a csutakoláshoz. Bár ez unalmas, véget nem érő munkának nézett ki, ez nem volt így. A ló ápolása több szempontból is nagyszerű móka. Egyrészt szebb lesz tőle a ló és egészségesebben fog kinézni, másrészt szorosabbra fűzi ló és lovasa kapcsolatát. Ezekkel a tényekkel Bridge teljesen tisztában volt. Aprólékosan haladt egyre lefelé, s közben ügyelt rá, hogy ne koszolja össze a farmerét, se a toppot amit felvett, hogy normálisan nézzen ki, mikor indulnak, és ne akkor keljen még átöltöznie. Már épen befejezte a ló körüli munkákat, mikor Danny fél alakja jelent meg az istálló kapujában, és felé intett. - Bridge, gyere, indulunk! A lány kilépett a bokszból, egy búcsú puszit nyomott Butterfly puha orrára, majd a helyükre vitte a keféket, és kirohant az udvarra. Jobb oldalán Danny éppen valamit ügyködött még, míg Lisa már a farmház udvarán álló szürke autó felé indult. Bridge megszagolta a kezét, de mivel egészen idáig lovak között volt, nem érzete a szagot. Azonban ott volt unokabátyja, aki most pont kapóra jött. Mikor szembe kerültek egymással, Bridge meg is ragadta az alkalmat. - Danny, figyelj csak… Szerinted ló szagú a kezem? – Azzal a fiú orra alá nyomta két tenyerét, aki megpróbált hátrálni, s közben majdnem átesett egy hordón. – Na? Ugye nem vészes? Danny megrázta a fejét, majd megtörölte a homlokát. – Azért mindig moss kezet a lovak után. Azzal ő is elindult az autó felé, Lisa pedig nagyokat intett, hogy üdvözölje őket – legalábbis Bridge-t, mert Danny-vel már minden bizonnyal találkozott aznap. A lány mosolyogva visszaintett, majd mind a hárman beszálltak a kocsiba. Bár Lisa, mielőtt leült volna, még megkérdezte a másik lányt: - Nem akarsz te előre ülni, Bridge? A lány megrázta a fejét, majd lehuppant az ülésre. Lisa megvonta a vállát, s ő is leült. Mikor mindenki bent volt és be is csatolta magát, végre elindultak. Az út mellett nemigen nőttek növények, inkább csak kopár, már csaknem sivatagszerű helyeken hajtottak végig. Azonban, egyszer csak beindult az élet. Először csak egy benzinkút, majd egy élelmiszer bolt, aztán butikok, boltok tömkelege… Igazán olyan környék volt ez, mint ahol szomjazzák a divatot. És ez se Lisa, se Bridge agyának nem volt ellenére. Még hajtottak egy darabig, aztán megálltak, és a három ember kiszállt. Danny felvette a kalapját, majd hunyorogva elővette a mobilját, és megnézte, mennyi az idő. - Szóval – Kezdte hivatalos hangon, mire Bridge-nek csípőre rándult a keze. – Most van pontosan dél. Háromig van dolgom, szóval addig van időtök. Három óra elég, ugye? Egyik lányról a másikra nézett, majd mindketten egyszerre bólintottak. Aztán Danny visszaszállt az autóba, a két lány pedig egy pláza felé vette az útját. Bridge nem érzete magát furcsán, otthon is rengetegszer járt a boltokba, az ottani barátnőivel. És miért ne lehetne Lisa egy újabb barátnője? Elmosolyodott, s átengedett a keze alatt egy elrohanó gyereket, mikor beléptek a boltokat magába foglaló, hatalmas építménybe. Kellemes, hűs, légkondi által lehűtött levegő ömlött az arcukba. Olyan volt ez, mint mikor valaki bele iszik egy pohár jéghideg vízbe… Egyszerűen fantasztikus. Első útjuk egy nyári ruhákat áruló kis butik volt. A bejáratnál szétváltak, s míg Lisa a narancssárga fölsőket nézte, Bridge a zöldek felé hajlott, ugyanis ez volt a kedvenc színe. Rögtön meg is akadt a szeme egy toppon, amely világoszöld volt, rajta nagy, westernes fekete betűkkel a „cowgirl” felirat állt, a háttérben pedig éppen egy ló ágaskodott. Kivette, megtapintotta az anyagát, s elismeréssel nyugtázta. Puha volt, mégis jól szellőző… Tökéletes. Egyből bele is rakta a kosárba. Még nézelődött egy darabig, majd Lisa jelent meg mellette fülig értő szájjal. - Találtál valamit? – Különös volt… Lisa folyton mosolygott. Bridge szája is felhúzódott, s bólintott. A másik lány a kosárba nézett, és tovább vigyorgott. – Nagyon jól néz ki! Nézd csak, én ezt veszem meg… - Majd a saját kosarára mutatott, amiben egy sötét narancssárga póló állt, egyik sarkából fekete, fodros virágok indultak ki… Ez is gyönyörű volt. Bridge bólintott, majd nem sokkal később, a fizetés után távoztak a boltból. Még csak egy óra telt el, de őszintén szólva egyikük sem akart valahová leülni, és úgy megvárni a hármat… - Mit szólnál hozzá, ha bemennénk abba a boltba? – Lisa a második emeleten lévő boltra mutatott, amely kiegészítőkkel volt tömve roskadásig. Bridge megvonta a vállát, mire a megegyezés jeléül mindketten felszálltak a mozgólépcsőre, és elindultak fölfelé. A bolt már csak azért is vonzó volt, mert zöldek voltak az ajtók… Ami ugyebár Bridge kedvenc színe. Mikor besétáltak, szintén a zöld színek voltak a dominánsak… Milyen kiváló kis bolt! A lány mosolyogva lépett oda az egyik polchoz, melyen karkötők sorakoztak. Ennyi láncot a lány még életében nem látott egy helyen! Minden színű, formájú, méretű, és kinézetűt megtalált, amit csak akart. Mivel a ruha amit választott, zöld volt, ezért valami hasonló árnyalatú után kutatott. Nemsokára meg is akadt a keze egy világoszöld, kék kövekkel kirakott, vékony kis karkötőn. Felvette, majd egyből be is tette a kosarába. Lisa ismét megjelent mellette, és megnézte a láncot. Bridge gyomra egy kissé összerándult. Mi lesz, ha Lisának nem fog tetszeni? Majd megvonta a vállát. Nem Lisa fogja hordani, hanem ő. Mikor azonban a másik lány arcán hatalmas vigyor terült szét, a görcs teljesen feloldott. - Kitűnő választás! Ahhoz a topphoz nézted, amit előzőleg vettél? Bridge bólintott, majd mikor Lisa visszatette a karkötőt a kosárba, fizettek, s aztán távoztak is. |
Hírek
- Április-Május2011-04-28 18:13:08
Mivel a mostani hónapból, vagyis áprilisból már alig van, ezért a mostani hónap, és a következő is a farkasok hónapja lesz. Vagyis a Farkas Szemmel 3-at fogom írni. :)
- Új!2011-04-28 12:50:09
Végre... xD Annyi ideje keresek már egy másik honlapkészítőt, de sehol nem találtam olyat, ami minden szempontomnak megfele, most azonban sikerült! Itt az új honlapunk, de a story-k ugyan olyanok! :) Csak a hely, és az arculat más! Jó szórakozást! :D
Szavazás